Kisvárda: kihagyott ziccerek, egy-egy gól, egy pont

NB I
28. FORDULÓ
Kisvárda–Diósgyőri VTK 1–1 (Hugo Seco 91., ill. Lucas 20. – öngól)
Kisvárda, Várkerti Sporttelep, 2850 néző. Vezette: Vad II

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

ÖSSZEFOGLALÓ

„Nekem már, neked még.”

A Magashegyi Underground zenekar dalának sora tökéletesen illik a helyzetre, amely a kisvárdai és a diósgyőri csapat között kialakult az utóbbi hetekben. A meccs előtt éppen a múlt héten vonal alá került miskolciak érezhették úgy, hogy már csak hat forduló van arra, hogy kiharcolják a bennmaradást, míg a szabolcsi újoncnál azt gondolhatták: még hat játéknapot kell túlélniük a bennmaradást érő pozíció megtartásához.

A két csapat az előző két körben úgy végzett 1–1-es döntetlenre egymással, hogy mindig a DVTK jutott előnyhöz. A miskolci mérkőzésen is kisvárdai lábról került a labda a kapuba a vezetés megszerzésekor (igaz, a jegyzőkönyvben nem a labdába beleszúró Horváth Zoltánnak, hanem a szabadrúgást elvégző Martin Juharnak adták a gólt), ahogy most is, bár ezúttal egyértelműbb volt a helyzet, hiszen a Roman Karaszjukot körhintába ültető Florent Hasani beadása után Lucas különös mozdulattal emelte saját kapujának jobb oldalába a labdát.

A virtuális tabellán máris a Diósgyőr állt a jobban, ezért is kellett előremennie a házigazdának, amely eleve nem mondott le a támadásokról. Csakhogy a szervezett, szokás szerint öt védővel felálló DVTK-n nem talált fogást, ha pedig sikerült is megindulnia, az elöl lévők közül Brana Ilics és Gosztonyi András többször lesen helyezkedett. A túloldalon Martin Juhar megindulása okozott izgalmat, majd Gheorghe Grozav nem tudott erőt adni a közeli fejesébe, így Antal Botond könnyedén védett.

A második félidő első három percében többet tett a gólszerzésért a Kisvárda, mint a meccs első felében. Előbb Ilics lőtt fölé, majd Grozav az oldalhálóba – mindkét hazai játékos már csak a kapussal állt szemben. Kisvárdai részről tehát elmaradt a gyors egyenlítés, s ez persze görcsösséget szült, a Diósgyőr pedig egyre magabiztosabban őrizte a vezetését. Ebben a helyzetben inkább a vesztésre álló csapat szokott változtatni, ehelyett a vendégek cseréltek elsőként (igaz, Tajti Mátyás a combját fogva hagyta el a pályát), míg a kisvárdai stáb továbbra is bízott a Felcsúton győztes tizenegyben. Aztán a Diósgyőrben a cserét is lecserélték, hiszen Tomislav Mazalovic csaknem negyedóra játék után – ugyancsak sérülés miatt – lekéredzkedett a pályáról. Alig több mint negyedóra volt hátra, amikor a Kisvárda is változtatott. A szándék egyértelmű volt: felgyorsítani a támadójátékot, hiszen a középpályán a védekezéssel megbízott Karaszjukot a remek indulósebességgel rendelkező Hugo Seco váltotta. Majd jött a házi góllövőlista vezetője, Horváth Zoltán is, de az egyenlítés nem akart megérkezni.

A diósgyőriek viszont egy alkalommal jól mentek át támadásba, és Hasani akár el is dönthette volna a három pont sorsát, de mivel ezt nem tette meg, a Kisvárda a hosszabbításban megragadta az utolsó szalmaszálat. És milyen a sors: a két cserejátékos brusztolta ki az egyenlítést, Horváth Zoltán elől még mentettek a védők, de Hugo Seco a tizenhatoson kívülről kipúpozta a hálót.

A Diósgyőr csaknem „visszahozta” a Haladás ellen eltékozolt pontokat, végül harmadszor is 1–1-et hozott a bennmaradásért küzdő csapatok meccse. Ez most valamelyest a Kisvárdának kedvezőbb eredmény – főként, hogy a ráadásban egyenlített –, amellyel megőrizte lépéselőnyét vetélytársával szemben.

Úgyhogy a Kisvárdának továbbra is még, a Diósgyőrnek pedig már…