A Bamba becenéven közismert Deák Ferenc azon kevesebb mint ötven labdarúgó közé tartozik, aki a két ősi rivális, a Ferencváros és az Újpest csapatában is játszott. Annál is jóval szűkebb csoportot alkotnak azok, akik közvetlenül igazoltak át egyik együttestől a másikhoz. És vannak olyanok is, akik nem önszántukból tették ezt meg. Köztük Deák is.
Noha 1922-ben a Viola utcában született, sohasem gondolta volna, hogy egyszer a lila-fehérek játékosa lesz. Neki szerelme volt a Fradi, amelyben a szentlőrinci tanulóévek után, 1947-től játszott. Tegyük hozzá: akkor már válogatott volt, és mögötte volt az 1945–46-os bajnoki idény, amelyben olyan teljesítményt nyújtott, amivel évtizedekkel később a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült: 66 góllal lett gólkirály. Ám a Ferencvárosban sem adta alább, az 1948–49-es idényben 59 találattal végzett a góllövőlista élén, nem mellesleg a zöld-fehéreknél a bajnoki aranyérmet is a nyakába akaszthatta. Eközben a válogatottban is alapember lett, Hidegkuti Nándort is balszélsői szerepkörbe kényszerítve, többnyire ő játszott középcsatárt (egyik oldalán Kocsis Sándorral, a másikon Puskás Ferenccel).
1950-ben azonban rosszkor volt rossz helyen. Egy idényközi, nyári éjszakán néhány csapattársával mulatozott a siófoki Fogas étteremben, és amikor a hangulat a tetőfokára hágott, a cigányzenészekkel elhúzatta a Ferencváros betiltott indulóját...
Na, de mi történt ezután? Kiderül az FFT visszatekintéséből.
A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo oldalán, ide kattintva!
