Taníthatatlan – Bodnár Zalán jegyzete

Roberto Baggio Magyarországon van, előadást, továbbképzést tart a Debreceni Egyetemen. Tavaly nálunk járt Paolo Rossi és Toto Schillaci is, mindketten futballtábort népszerűsítettek. Az olasz futball megszállottjaként az ilyen hírek hallatán az egyik szemem nevet, a másik pedig szintén nevet – csak éppen teljesen más okból.

Az elmúlt évtizedekben, amióta a futballunk gyengélkedik, leginkább abban értünk egyet, hogy a lábra álláshoz külföldi segítség kell, és leginkább abban nem, hogy az honnan érkezzen. A válogatottnál és a vezető honi kluboknál az utóbbi években volt már német, holland, spanyol, portugál vonal – aztán mindegyik vonalból gubancos gomolyag lett.

Olasz vonal nem volt. Mert azt nem akarjuk, hogy a futballunk az olaszokéra hasonlítson, az túl defenzív, színészkedős, nézhetetlen, divatjamúlt. Az csak ne gyűrűzzön be ide. Lám, még a vb-re sem jutottak ki.

Hiába négyszeres világbajnokok, hiába ők adták magasan a legtöbb (9) győztes edzőt az elmúlt öt évben a négy topligában és a Bajnokok Ligájában, hiába az olasz edzők a legkeresettebbek a világon, hiába a „calcio” tekinthető még mindig a futball taktikai fellegvárának. Az olaszok nem szégyelltek a két háború között tőlünk tanulni, nekünk sokáig derogált tőlük ellesni bármit is.

Így most örülnöm illene annak, hogy jön Rossi, jön Schillaci, jön Baggio, hogy tanítsa a gyerekeinket és az edzőinket. Mégsem felhőtlen a boldogságom, mert a kimondhatatlanul gazdag itáliai szakmai műhelyből épp azok jönnek tanítani, akik olyat tudtak, ami egyszerűen taníthatatlan. Ez a trió edzőként sem nem tapasztalt, sem nem sikeres. Azt a csípőtartást, amivel Baggio kibillentette egyensúlyukból a védőket, nem lehet oktatni. Mint ahogy azt sem, hogyan lőj négy helyzetből három gólt a braziloknak, mint Rossi 1982-ben. Vagy hogy légy mindig ott, ahová a labda pattan. A legnagyobb tisztelet mellett: ha tanulni akarunk valamit az olasz futballról, akkor nem játékoszseniket kell hívni, hanem edzőgéniuszokat. Arrigo Sacchit, Carlo Ancelottit, Fabio Capellót.

„A módszer különlegessége, hogy a fiatal sportolók kreatív teljesítőképességének fejlesztését orvostudományi vonatkozásban is vizsgálja, az agy kinetikájának (BrainKinetic) működését a szakmai stáb idegtudományi és agykutató-specialistája elemzi” – áll a Baggio-előadás promójában. Húha.

Akkor így már tudhatják a magyar futballisták, hogy a világbajnoki negyeddöntő 89. percében 1–1-es állásnál hogyan kell elhúzni a labdát Zubizarreta kapus mellett, és milyen ütemben kell éles szögből rálőni, hogy véletlenül se akadjon el a becsúszó védőben?