Futkosó – Malonyai Péter jegyzete

Összevissza futkostak a Fradi-futballisták a kispesti meccs elején, ezt nem én mondom, hanem az edző, Herr Doll, aki egyértelműen elismeri, csapata ezúttal nem érdemelt pontot.

Kívülről mindez úgy nézett ki, hogy labdázgathatnak reggelig a zöldek, gólt biztosan nem szereznek. Főként azért, mert kötelességből tették a dolgukat. Vezetett a Honvéd, a Fradi átengedte a terepet neki, a hazaiak pedig elfoglalták a felkínált területet – és ennyi. Ha nincs Böde erőcsatár szenzációs, gólpasszt érő mozdulata, még a „majdcsak lesz valami" ígérete sem adott volna némi esélyt a kozmetikázásra.

Böde center a pillanat törtrésze alatt felismerte a szituációt, oxforddal tette előre a labdát, ő is utánanyargalhatott volna, ám Moutari még gyorsabban reagált, és meg sem állt a kapuig.

Mindebből az a fontos, hogy a megoldás nem a tolódástól a felpasszon át a szélek lezárásáig terjedő ultrakorszerű Nagy Magyar Taktikai Kincsesbánya terméke, hanem az ösztönöké. Nem hallomásból lehet szert tenni rá, hanem a grundokon. És kell hozzá az is, hogy a szerencsés ifjú megőrizzen valamit a gyerekkorból, a játékot is szeresse a futballban, tudjon mosolyogni a humbugon.

Túl sokan élnek jól ahhoz a futballból, hogy a biztos egzisztenciához ne legyen szükség arra, hogy csak félig-meddig indokolt nagytudományos háttérrel erősítsék – elsősorban a saját produkciójukat. Összedőlne a világ – nálunk mindenképpen –, ha az edzők nem aszerint értékelnék csapatuk meccseit, hogy a játékosok mennyire tették azt, amit a fejükbe vertek, hanem azt néznék, ki futballozott jól, s ki nem. Mert a mi kiválasztottjaink már fegyelmezettebbek, mint az egykori francia idegenlégió, miközben elhaltak az ösztöneik. Zsótér tehetség például a góljánál a kezdőkörből szinte csel nélkül jutott el a Fradi tizenhatosáig, ellépett attól, akinek figyelnie kellett rá, mindenki más pedig a saját kötelességét tejesítette, eszébe sem jutott, hogy kilépjen a szerepéből, és segítse a csapatot. Ahogy az a grundon természetes, s mindenütt, ahol játszanak és nem okoskodnak.

Importedző is örülhet(ne), ha felcsillan valami a magyar múltból – ezért tisztelem a győztes mestert, signor Rossit.