Nincs több esély – Szöllősi György jegyzete

A legtöbb futballistának egész életében nem adatik meg, hogy egy pályán legyen a világ legjobb játékosával, Cristiano Ronaldóval. Lehet, hogy Kleinheisler Lászlónak sem, jóllehet kétszer is nagyon közel került ahhoz, hogy szerepeljen a magyar válogatottban Portugália ellen. De sem múlt nyáron, az Európa-bajnokságon nem lehetett ott a pályán, sem jövő szombaton nem lesz rá lehetősége

A történet attól igazán durva, hogy mindkét meccset azért kényszerül kihagyni, mert kapott egy-egy ostoba sárga lapot. Az Eb-n minden sárga lapost kihagyott a kapitány az utolsó csoportmeccsen a nyolcaddöntőre gondolva (tehette, mert már biztos továbbjutók voltunk), most pedig a selejtezőkön begyűjtött két sárga lapja miatti eltiltását tölti foci helyett. Bízzunk benne, hogy a hazai magyar–portugálon játszhat majd Kleinheisler, de addig is vonjunk le néhány tanulságot.

Ha valaki, éppen „Scholes” tudhatná, hogy milyen jelentősége van egy nagy érdeklődéssel kísért meccsen nyújtott jó teljesítménynek. Ő jószerével egyetlen mérkőzésen, a norvégok elleni pótselejtezőn adta el magát a magyar harmadosztály kispadjáról a Bundesligába. Ha pedig azt a mérkőzést nagy érdeklődés kísérte, akkor a júniusi magyar–portugált még sokkal-sokkal nagyobb. Az már egy Eb-csoportmeccs volt (mi 44 évig nélkülöztük az ilyeneken való szereplést), ráadásul az ellenfél szupersztárjai miatt tényleg a fél világ a képernyők előtt ült.

Amikor azon kesergünk, hogy igazán különleges átigazolási szenzáció, nagy kiugrás nem jellemezte, nem követte a magyarok Eb-szereplését, gondoljunk bele abba is, hogy melyik játékosunk miként pörgött föl arra a meccsre, amelyet a legtöbb potenciális vevő láthatott. Két fiatal tehetségünk, Kleinheisler László és Nagy Ádám például úgy, hogy sárga lap miatt kihagyta a meccset.

A legtöbbet pedig éppen a legrutinosabbak, a nagy öregek hoztak ki a mérkőzésből. A többi csoportmeccsen elég halovány Dzsudzsák Balázs, ha körülményesen is, de két szabadrúgást is gólra váltott, Cristianóval együtt duplázott aznap, s ha hajlamosak is vagyunk leszólni a dubai szerződését, egymilliárdos fizetést azért nem adnak a semmiért. A 37 éves Gera Zoltán egyetlen félidei játékával és hatalmas góljával egy teljes nemzedéknek szerzett életre szóló élményt, míg Király Gábor nagyon tudatosan trükközött a tréfás lövőcsellel (és általában a mackóalsóval) a nagy nézettségű meccsen, ha már Ronaldo és Nani ellen védeni nemigen volt esélye (és hát hiába bízta rá a kapitány a döntést, egyetlen percet sem adományozott a már tét nélküli meccsen a két, Eb-szereplésre ácsingózó fiatal tartalék kapus egyikének sem).

Nem véletlen, hogy mindhármuknak voltak külföldi ajánlataik az Eb után, még ha Király és Gera esetében ezek már nem is jelentettek érdemi lehetőséget. A kispadról azonban nehéz felhívni az ügynökök és edzők figyelmét.

Talán nem csak ezen a meccsen múlt, de aligha véletlen, hogy a portugálok ellen szóhoz jutó, eladdig itthon futballozó Bese Barnabás, Lang Ádám és Korhut Mihály is külföldi klubban folytathatta az Eb után. Mint ahogy az sem, hogy a meccset ugyancsak sárga lap miatt kihagyó Kádár Tamás nem tudott klubot váltani a nyáron, pedig az összteljesítménye talán neki volt a leginkább meggyőző a magyar drukkerek számára az Eb-n. Csak éppen nem játszott a portugálok ellen.

Ahogyan a pályán, gólhelyzetben, a játékos teljes pályafutását tekintve is igaz: a megfelelő pillanatban kell megragadni az alkalmat, mert lehet, hogy sohasem tér vissza.