Jó szórakozást! – Malonyai Péter jegyzete

Mi tagadás, én is bedőltem a „hisztinek”, feltételeztem, hogy valami nincs rendben Debrecenben. Köszönöm Róka cégvezetőnek, hogy helyrebillentette bennem a „kizökkent időt”, gombnyomásra törlődött bennem az ultimátum, a kétszázmillió feletti végkielégítés, örülök, hogy Pontes edzőt továbbra is tejben-vajban füröszti a vezetőség – a remény jegyében.

Kívánom valamennyi magyar futballedzőnek (na jó, nem valamennyinek, de az általam tisztelteknek mindenképpen), hogy olyan főnökük legyen, mint Róka cégvezető, valamint a többi debreceni futballvezér. Eszükbe se jusson végigfutni az eredményeken, fantáziát, ötletet keresni a csapat játékában – csak a tej meg a vaj és persze a hátha.

Biztosan így van jól, végül is a tucatbajnokság tizedik helye egyenesen remek, nem akármi, ha egy céget tizedikként jegyeznek a 93 030 négyzetkilométeren.

Gratulálok a cégnek, a vezetőinek s főként a cégvezetőnek, felteszem, a klubot pénzelők (a honlapon: „Támogatóink, szponzoraink”) mindegyike szintén elégedett, meggyőződése, hogy országos tizedikként a 34.78 százalékos produkció remek hírverés, termékeiket, szolgáltatásaikat viszik majd, mint a cukrot.

Bevallom, én nem lennék ilyen nagyvonalú üzletileg, sőt, ha már itt tartunk, klubvezetőként sem. Hét bajnoki cím, hat kupa- és öt szuperkupa-győzelem után bizony felemelném a hangomat a harmincvalahány százalék okán (csak tájékoztatásul: száz a maximum), még az is lehet, hogy ultimátumot intéznék az edzőhöz. De annyit mindenképp megtettem volna a kezdet kezdetén, hogy szerződésileg kikötök némi eredményességet (esetleg százalékban), s akkor nem kellene látványosan különféle törvénykönyvek általános szabályait citálnom. Jogvégzettként nem okoz gondot, de hát a sport, még a futball is, már csak olyan, hogy számít az eredmény.

Meg a szórakoztatás.

Nem feltétlenül a kabaré.