Ferenczi: A Fradi-meccs előtt 30 km-t futottam, szóba sem került, hogy beállok

– Meddig lehet még folytatni?
– Itt az a kérdés, hogy az edzőm és a vezetőség meddig tervez. Igazából én élvezem még mindig a játékot.

– Mi történt az FTC második gólja után?
– Gera vezető büntetőgólja után megkérdeztem a játékvezetőt, hogy mennyi van még hátra. Kassai azt mondta, még egy perc. Ez olyan kevésnek tűnt, hogy szinte még arra sem lehetett elég, hogy a kezdés után felérjen a csapat az ellenfél 16-osáig. Ez a csoda mégis sikerült, ami megmutatta a csapatunk hihetetlen lelki erejét. Azt gondolom, hogy több mint két évtizedes pályafutásom során még sohasem játszottam olyan alakulatban, ahol ennyire jó lett volna a csapatszellem, mint a mostani Vasasban.

– Azért ami az FTC gólja után történt, a labdarúgásban teljesen szokatlan jelenség volt a mi játékosaink részéről. Ilyen inkább az amerikai futballban látható, hogy kilenc ember, szinte egy vonalban megiramodik az ellenfél kapuja felé.
– Amikor a játékvezető ugye mondta, hogy egy perc van még hátra, akkor Bleró (Berecz Zsombor – a szerző) odaszólt nekem, hogy „Pista, add ide nekem a labdát, és fussatok előre”. Oda passzoltam neki, mi spuriztunk az FTC kapuja felé. Ő felívelte, és ez lett! A bal szélről beadás és fejes, gól, és eufória, extázis! A meccs lefújása után is Oenning mester meg is kérdezte, hogy ezt ki találta ki, hogy hátra passz után, sprint. Nos, ezt mi ketten találtuk ki. Hála Istennek, bejött. De úgy érzem így, ezzel a rendkívüli utolsó pillanatban szerzett góllal igazságot szolgáltatott nekünk a sors, mert többet, győzelmet érdemeltünk volna ezen az estén, de vereséget semmiképpen sem.