FTC: Lipcsei terrorja – kivágta a vállát vonogató tehetséget
– Még mindig vonzónak találja az NB III-at?
– Hat éve edzősködöm, és még ma is fiatal, pályakezdő trénernek tartom magam – mondta Lipcsei Péter, az FTC NB III-as csapatának szakvezetője a Nemzeti Sportnak. – Ha nem vagyok türelmes és körültekintő, ma már élvonalbeli múltam lenne, merthogy voltak első osztályú ajánlataim is, leülhettem volna a hőn áhított, álmot, vágyat jelentő NB I-es kispadra, de jól tettem, hogy nem fogadtam el az ajánlatokat. Azok a klubok, amelyek hívtak, ma már sehol sincsenek, én viszont még mindig a Fradihoz tartozom, és jelen pillanatban ez a legfontosabb.
– Vagyis elégedett a helyzetével és azzal, ahol tart.
– Ha azt nézem, hogy a kortársaim, az egykori játékostársaim közül néhányan már bemutatkozhattak a legmagasabb osztályban, lehetnék türelmetlenebb, irigykedhetnék Mátyus Jánosra, Horváth Ferencre, de eszembe sem jut. Nincs értelme kapkodni, a sors nekem ezt az utat szánta, végigjárom a ranglétrát, és tudom, hogy eljön az én időm is, amikor már nem NB III-as meccsen kell a kispadra ülnöm. De most sincs okom a panaszra. A csapatommal négy meccsből hármat megnyertünk, és egy döntetlent értünk el, csak a Vidi-fakó szerzett két ponttal többet nálunk, a Győrrel holtversenyben ott vagyunk a dobogón.
– Az előző szezonban bajnok lett a Fradi U21-es csapatával…
– Büszke is vagyok rá. Egyébként kemény menet volt, a rájátszás előtt még a hetedik helyen álltunk, senki sem gondolta volna, hogy mi nyerünk. Akkor bekeményítettem, nem szeretem ezt a szót, de olyan terrort vezettem be az öltözőben és az edzéseken, hogy a fiúk megrémültek, és összekapták magukat. A csapat egyik meghatározó játékosát például kivágtam a keretből, visszaküldtem az U18-asok közé, mert nem úgy edzett, ahogy elvártam tőle. Megmutattam neki a teszteredményeit, ő meg csak vonogatta a vállát. Már mehetett is ki az öltözőből.
– Ez kell a sikerhez?
– Sajnos igen. Ütni kell őket, másból nem értenek. Már tilos cirógatni, babusgatni ezeket a srácokat, mert így sem elég kemények. Hiányzik belőlük az a fajta rajongás, játékszenvedély, ami bennünk megvolt. Az, hogy túlórázzanak, hogy maguktól menjenek be, például, a konditerembe, már-már elképzelhetetlen. Nem nekem csinálják, hanem maguknak. És ott van előttük a példa, hogy igenis be lehet kerülni még ebbe a bombaerős Ferencvárosba is. Nagy Ádám, akivel sokat melóztam, egyre több játéklehetőséghez jut. Haris Attila és Popov Patrik is a keretben van már. Ez az út, ezt kellene bejárnia mindenkinek.
