Bekő: Mindent megtettünk, hogy vesztesen hagyjuk el a pályát

KAPOSVÁRI RÁKÓCZI–GYŐRI ETO 0–5

A Győri ETO ugyan kiütötte a sereghajtó, már kiesett Rákóczit Kaposváron és ezzel beérte a listavezető DVSC-t, ám gólkülönbsége még így is tizenhárommal rosszabb riválisánál – minden bizonnyal két Loki-botlás kellene a címvédéshez.

„Mindent megtettünk, hogy megnyerjük a bajnokságot, de nem csak rajtunk múlik a siker. Ezúttal is jól játszottunk, színvonalasan és felszabadultan futballoztunk, majd kiderül, ez mire elegendő. Azt azért furcsának tartom, hogy a magyar bajnokságban nem egy időben rendeznek bajnokságról vagy kiesésről döntő mérkőzéseket” – értékelt Horváth Ferenc, az ETO edzője.

„Ekkora különbséggel nem lehet kikapni hazai pályán. Korábban nyolc bajnokin nem kaptunk annyi gólt, mint az elmúlt hármon összesen. Hat játékosom is hiányzott, így a fiataloknak adhattam lehetőséget, akik tehetségesek, de rutintalanok. A tizenegyesnél Balázs Benjámin volt kijelölve, de Dragos Firtulescu úgy érezte, jobban lövi a büntetőt” – bírált Selymes Tibor, a hazaiak trénere. A Kaposvár úgy esik ki az NB I-ből, hogy az 1. fordulótól a 30.-ig mindegyik kört az utolsó helyen zárja.

ÚJPEST–KECSKEMÉTI TE 6–1

„Az első félidőben ugyanazt láthattam, amit korábban annyiszor: elpuskázott lehetőségeket. A második félidőben viszont valóban az ellenfél fölé kerekedtünk, de ehhez kellett, hogy a Kecskemét a második találat után gyakorlatilag feladja a meccset – kezdte értékelését Nebojsa Vignjevics, az Újpest vezetőedzője. – Ez a fél év arra volt jó, hogy felmérjük, hol tartunk és kire lehet számítani a jövőben. Voltak gyengébb meccseink, de olykor a szerencsével is hadilábon álltunk. Senki ne felejtse el, honnan indultunk. Fél éve még aligha gondolta volna bárki is, hogy az Újpest kupadöntőt játszik. Ha tizenkét év után az Újpesté lehet a serleg, akkor azt mondom, igenis, boldoggá tettük a szurkolóinkat, és sikeres lett a szezon.”

„Van valami elképzelése a jövőről, a sajátjáról és a csapatéról?” – szólt a kérdés Bekő Balázshoz. A KTE szakvezetőjének válasza pedig:

„Ezt mostanában többször is kérdezték tőlem. Nekem szerződésem van, úgyhogy nincs miről beszélni. Ami pedig a csapatot illeti, egyelőre nem kaptam tájékoztatást a jövővel kapcsolatban.” Bekő természetesen csapata második félidei játékára is kitért.

„A második félidőben valósággal ránk szakadt az ég. Összehoztunk két buta tizenegyest, termeltünk két öngólt, mindent megtettünk, hogy vesztesen hagyjuk el a pályát. Az eredmény nem reális, hiszen az Újpest nem futballozott le bennünket, nem játszottunk alárendelt szerepet, de ez a sok balszerencsés mozzanat mégis kiütést jelentett számunkra. Nem tudok mást csinálni, mint gratulálni az Újpestnek.”

BP. HONVÉD–MTK 0–2

Gyűjti, csak gyűjti egymás után a vereségeket a kispesti csapat, nem csoda, hogy a megbízott edző Simon Miklós amondó: ez így nem működik.

„Kiállítottuk magunkról a bizonyítványt, osztályzatunk nem görbül. Az első félidőben még nem volt különösebb gond, ám a másodikban mindegyik kapura lövésből gól született. Ráadásul az első után teljesen összeomlottunk, és nem volt olyan játékosunk, aki összeszedte volna a társaságot, vezér lett volna. Pedig mindannyian hittünk a győzelemben. Az MTK ellen csapatként mondtunk kudarcot. Az első gól megfogott bennünket, utána nem tudtunk felkelni a padlóról, csak az volt a kérdés, mennyit kapunk. Az elmúlt időszak történései nyilván rányomták a bélyegüket a csapatra, a játékosokra. Világos, hogy ez így nem működik, változtatni kell. Úgyhogy gond az van, de az öltözőn belül tartjuk őket, s ott is oldjuk meg.”

Garami József, az MTK szakmai igazgatója nyugodtan értékelhetett, a kék-fehérek remek formában zárják a szezont – ahhoz képest, hogy a tavaszi idény előtt a kiesés fenyegette őket, újabb győzelmükkel már a legjobb nyolc között vannak.

„Sokat számított, hogy melyik csapat szerzi meg az első gólt, mert az első félidőben a Honvéd nagyszerűen játszott, lehetőségei is voltak, de megúsztuk őket. A fordulás után viszont feljavultunk, jobban futballoztunk, a gyönyörű szabadrúgásgól felhozta a csapatot, megérdemelten nyertünk, pedig sok hiányzónk volt. Az ősszel sokszor pechünk volt, most kicsit mellénk állt a szerencse is. Rengeteget számított Torghelle Sándor személye is, aki tavasszal jól játszott, gólokat szerzett, sokat segített mindenkinek, és a mentalitása átragadt a többiekre. Kanta József csodásan játszott a második félidőben. Szerelt, indított, forgatott, és ennek tetejébe még két gyönyörű gólt is lőtt. Az elsőnél szépen tekert, a másodiknál meg hosszan vágtázott előre. Torghelle mellett ő a másik nagyon fontos láncszem, remek a hozzáállása, rengeteget tett a csapatért.”

DIÓSGYŐRI VTK–PÉCSI MFC 3–0

A Ligakupa-győztes, kupadöntős DVTK a második félidőben mutatott játékának köszönhetően simán győzött a PMFC ellen – Tomiszlav Szivics szerint kulcsfontosságú volt, hogy jól nyúlt bele a mérkőzésbe.

„Szerencsére nem először nyúlok bele jól a mérkőzésbe. Friss, mozgékony, technikás játékosokat küldtem pályára, éreztem, hogy ezen a napon élhetnek a pécsiek ellen. Barczi Dávid gólpasszt adott, Miroszlav Grumics gólt lőtt, de ettől függetlenül csapat vagyunk, nem csak a cserék nyerték meg a mérkőzést. A szünetben azt kértem, hogy ne kapkodjunk, hosszú még a mérkőzés. Számítottam rá, hogy fáradtabban kezdjük a találkozót, ez nem ért meglepetésként. Kedden odatettük magunkat a Ligakupa-döntőben, fizikailag és fejben is kicsit kipurcantunk. Húsz perc után látszott, hogy néhány játékosnak jót tenne a csere. A fordulást követően már más volt, türelmesek voltunk, kihasználtuk a helyzeteket. A három-nullás győzelem elismerésre méltó” – mondta Szivics, aki három nap teljes pihenőt adott játékosainak.

„Gratuláltunk a fiúknak… Azt gondolom, a játékunk rendben volt, az első félidőben ragyogóan futballoztunk, számtalan lehetőségünk volt, csak hát sajnos nem rúgtunk gólt. Érdekes játék a futball. A hibákat ki kell javítanunk, de csalódott nem vagyok, hiszen véleményem szerint nem sok csapat tud és mer ilyen bátran futballozni Diósgyőrben. Az más kérdés, hogy a második félidő elején sajnos volt egy hibánk, beengedtük Bacsa Patrikot a szögletzászlótól középre, és az a gól megpecsételte a sorsunkat. Futottunk az eredmény után, de hiába. A végén is voltak lehetőségeink, de akkor már bármikor jött át a Diósgyőr a félpályánkon, gólt lőtt. Bárcsak ne játszottunk volna szemre ennyire tetszetősen, de szereztünk volna legalább egy pontot!” – szomorkodott Lőrincz Emil, a PMFC vezetőedzője.

PAKS–LOMBARD PÁPA 4–0

A gólkirályjelölt Simon Attila ismét betalált, a Paks kiütötte a pocsék formában levő Pápát, igaz, azután, hogy Kulcsár Kornél kiállítása nyomán a Lombard tíz emberre fogyatkozott. Nagy Mihály, a Pápa vezetőedzője annyit jegyzett meg, Vad II István játékvezető „elég rendesen” belenyúlt a piros lappal a meccsbe.

„Úgy láttam, lényegesen jobb képet mutattunk, mint legutóbb Kecskeméten. A kiállítás előtt nem volt különösebb problémánk, nem volt benne a mérkőzésben, hogy négy góllal kapunk ki. Nem értettem a játékvezető döntését, és mert eleve foghíjasan álltunk fel, többen is kényszerből szerepeltek egyes posztokon, és ez így együtt már túl sok volt. A játékosok tették a dolgukat, de csak ennyire tellett” – nyilatkozta Nagy Mihály, aki arról is szót ejtett, miért cserélte le már a 23. percben Király Botondot.

„Király Botondot öt éve nevelem, ezúttal azt kértem tőle, figyeljen jobban a védekezésre. Teátrális mozdulatokat tett, kifelé mutogatott, márpedig ez nem engedhető meg.”

Csertői Aurél, a Paks trénere most nagyjából nyugodtan ülhette végig a találkozót. Pedig ez nem jellemző rá…

„Alighanem tudják rólam, meglehetősen vehemensen szoktam a mérkőzésen viselkedni, ám ezúttal végig kézben tartottuk a meccset. Persze voltak hibáink, de emellett jól is futballoztunk. Nem tudhatjuk, mi lett volna, ha egyenlő létszámban játsszuk le a meccset, de az az igazság, ez nem is érdekel. Kihasználtuk az emberfórt, számtalan helyzetet alakítottunk ki, és megérdemelten győztünk.”