Sousa: A Haladás volt az eddigi legkeményebb ellenfelünk

VIDEOTON–HALADÁS 1–0

Paulo Sousa: – A Haladás volt az eddigi legkeményebb ellenfél, amellyel ebben az idényben szembe kerültünk. Kiderült, hogy tökéletesen felkészült, türelmes volt, a játékosok lezárták az üres területeket, a széleket, rengeteg nehézséget okoztak a csapatomnak. Ettől függetlenül úgy gondolom, megérdemeltük a győzelmet. Azért is, mert szombat este sem csak egy, hanem két gólt szereztünk.

A labdarúgás része, hogy a riválisod adott esetben lassítja a játékot. Ha az ellenfelet folyamatos nyomás alatt tartod, játékosai óhatatlanul elfáradnak. Ez történt ezúttal, előjöttek a mi nyerő karaktereink. Rendben, az utolsó percben született a győztes gól, de megszereztük – és ez a legfontosabb.

Aczél Zoltán: – Ritkán beszélek a csapattal közvetlenül a lefújás után, ezúttal kivételt tettem, mert a Haladás karakán támadófocival rukkolt elő, teljesítette azt, amit előzetesen megbeszéltünk. Sajnos a hetvenedik perc, az utolsó ziccerünk után sokan már az órát nézték. Próbálom kiölni ezt a gondolkodást, mert az nincs ínyemre, hogy az utolsó tizenöt percben a kapusunkból csináljunk a mezőny legjobbját. Nem a piros lapon múlt a három pont, Tóth Péter kiállítása védekezési hiba volt. A válasz összetettebb.

Sok minden eldől fejben, Halmosi Péter és Kenesei Krisztián például az utolsó percben is futballozni akar. Csakhogy a csapaton belül a sérülések és az eltérő edzettségi szintek miatt jelentősek a fizikai különbségek a játékosok között, ami ilyenkor kiütközik. Rengeteget dolgoztunk ezen a mérkőzésen, megérdemeltünk volna egy pontot.

KECSKEMÉT–VASAS 1–1

Tomiszlav Szivics: – Nemcsak Foxi és Litsingi késése miatt vannak gondjaink, több más problémával is meg kellett küzdenünk. Ennek ellenére az első félidőben nyolcvan húsz volt a labdabirtoklási arány a javunkra. Sajnos csak egy gólt rúgtunk, és ez az, amiben hibáztunk, mert a helyzeteinket értékesítenünk kellett volna.

Ellenséges hangulat alakult ki velem szemben, hogy mi az oka ennek, nem tudom. De úgy érzem, akkor tudok segíteni a Kecskemétnek, ha felajánlom a lemondásomat. Miattam ne bűnhődjön a csapat! Csak sejtem, hogy kiknek állhat az érdekében az ellenem folytatott hadjárat. Amit ma a bíró a Kecskemét ellen művelt, egyszerűen példátlan!

Marijan Vlak: – A hosszabbításban rúgott kapufánkra gondolva mondhatnám, hogy pechünk volt. Mégsem teszem. Szerintem reális az egy pont, még akkor is, ha a Kecskemét jóval többet birtokolta a labdát, és helyzete is több volt, mint nekünk.

Egyértelműen fegyelmezettebb, magabiztosabb lett a Vasas. A Kecskemét ellen is – főleg a második félidőben – harcosan és agresszíven futballoztak a játékosaim, és tökéletesen betartották a taktikai utasításokat. Az eredmény jó hatással van a társaságra, most már elhiszik, hogy van értelme a közös erőfeszítéseknek.

KAPOSVÁR–GYŐRI ETO 0–0

Sisa Tibor: – Szervezett csapat ellen játszottunk, a hétből hét meccset megnyerő Győr ellenében akár bravúrnak is titulálhatnám az egy pont begyűjtését, de talán nyerhettünk is volna. Szerintem nagyon jól játszottunk. Nem nagyon lehet rossz szavam a sajátjaimra, az előző bajnokság első három helyezettje ellen nyolc gólt szereztünk, ezúttal pedig a százszázalékossal szemben győzhettünk volna.

A gól mindenképpen kellett volna, pedig a helyzetek megvoltak, főleg a második félidőben. Volt, hogy a gólvonalon pattogott a labda, egy másik szituációnál pedig már azon tanakodtam, ki rúgja a büntetőnket, de sajnos a bíró nem ítélt tizenegyest.

Csertői Aurél: – Sajnos sok hibával játszottunk, kicsit talán feszültebbek is voltak a játékosaink, talán attól is kapkodóvá váltak, hogy ott lebegett a szemük előtt, a győzelemmel átvehetik a vezetést a tabellán. Higgadtabban, hideg fejjel kellene futballozni, de hát erre eddig nem is volt panasz, szerintem ezután sem lesz. A tét nagyságát fel kell tudni dolgozni egy profi labdarúgónak. Mindenesetre tény: agresszív Kaposvárral találkoztunk.

Semmit nem mondtam a játékvezetőnek, amikor elküldtek a kispadtól Pilibaitis kiállításánál. Nem szóltam egy szót sem. Linas Pilibaitis becsúszása sem ért sárga lapot egyébként. Úgy látszik, valakinek nem tetszik az arcom. Velem szórakoznak egyesek, mintha csak rám szálltak volna.

PÁPA–BP. HONVÉD 3–1

Véber György: – Tudtuk, hogy a két csapat teljesen más stílust képvisel, ám a Honvéd jobban és határozottabban kezdett. Hátrányba kerültünk, s itt rejtett óriási veszélyeket magában a második félidő. Ész nélkül nem lehet rohamozni, azt pedig már az első félidőben is láthattuk, mi lesz, ha teljesen kinyílik a középpályánk. A szünetben gyorsan korrigáltuk a hibákat, s türelmes játékot kértem a csapattól. Szerencsére gyorsan egyenlítettünk, onnantól pedig uraltuk a meccset.

Goran veszekedéséről annyit, hogy ő ilyen, szerb játékos, akiben hihetetlenül dolgozik a győzni akarás, ráadásul benne még latin vér is van. Hosszú ideje sérült, nem várt jó teljesítménnyel rukkolt ki, ám most éppen egy hasonló vérmérsékletű társát találta meg. Csendben hozzáteszem: igaza volt. A két játékos egyébként most már ölelgeti egymást az öltözőfolyosón, valami keverék nyelven megbeszélték a történteket.

Supka Attila: – Megmondom őszintén, nem tudom, mi történt a szünet után. Az első félidőben nagyszerűen játszottuk, sorozatban vezettük a támadásokat, simán eldönthettük volna a meccset. Sajnos nem tettük meg, emiatt csak magunkat okolhatjuk. Számítottam arra, hogy a Pápa a hátrány tudatában kinyílik, jön előre, és arra készültünk, hogy az ebből adódó nagyobb területet kihasználjuk majd. Gyors embereink vannak, ám sajnos nem szereztünk elég labdát, anélkül pedig ugyebár meglehetősen nehéz futballozni.

A támadójátékunk nem volt olyan, amilyennek lennie kellett volna. Az első félidőben sok ziccert alakítottunk ki, ám sokat el is puskáztunk, a fordulást követően pedig valóban már csak Danilo volt veszélyes. Márpedig ha kettő nullára elhúzunk, aligha fordít a Pápa.

ÚJPEST–PMFC 4–1

Zoran Szpisljak: – Sokat dolgoztunk a kéthetes szünet alatt, és ennek köszönhetően az első félidőben jól is játszottunk. Megcsináltak mindent a játékosok, amit megbeszéltünk, akár nagyobb különbséggel is vezethettünk volna a szünetben. Aztán a vendégek szépítése után nagy nyomás alatt voltunk, de túléltük, újabb lehetőségeink adódtak, és szereztünk még gólokat. A hajrá megint rendben volt.

Minden győzelem jólesik, hiszen még edzeni is jobb egy ilyen meccs után. Sok munka áll még előttünk. Az önbizalomnak mindenképpen jót tett ez a három pont és ez a játék. Simon Krisztián sajnos két rúgást is kapott a lábára, de csak a részletes orvosi vizsgálat után derül majd ki, hogy mi a baja pontosan. Reméljük, hogy nincs nagy baj.

Mészáros Ferenc: – Az első félidőben kritikán aluli volt a teljesítményünk. Ötöt kellett volna cserélni, szögletből kaptuk a gólokat, ilyen csak azzal a csapattal fordul elő, amelynél nincs rend a fejekben. Ilyen nem fordulhatott volna elő. A szünet után felpörgött kicsit a gárda, gyorsan szépített, és akár egyenlíthetett volna, hiszen Nagy Olivérnek nagy helyzete volt. Simának tűnik az eredmény, de a második félidő azért nem volt az. Ahelyett, hogy egyenlítettünk volna, kaptunk még két gólt, így lett nagy a különbség.