Talán nem haragszik meg érte a magyar újságíró kolléga, de muszáj volt ellopnom a hasonlatát, amelyet a szerbek elleni vesztes Európa-bajnoki nyolcaddöntő után mondott: „Olyanok voltunk, mint Rocky Balboa, felkészültünk, keményen küzdöttünk, és bár ott voltunk az óriási bravúr közelében, végül kikaptunk.”
A párhuzam majdnem tökéletes, de ne felejtsük el, hogy amíg a Sylvester Stallone által tökéletesen megformázott bokszolónak az ölébe hullott, hogy a világ legjobbja ellen ringbe lépjen, a magyar férfi kosárlabda-válogatott kőkeményen megdolgozott azért, hogy az elitben szerepeljen.
Négy évvel ezelőtt a 2015-ös Európa-bajnokság selejtezőjére a negyedik kalapból sorsolták a mieinket, azért nem az ötödikből, mert olyan nem volt. A játékosok közül többen epizodisták voltak klubjukban, még ha a játékpercek alapján nem is tűntek annak, a teher a légiósokon volt – és most ezt a mondatot átkonvertálhatjuk jelen időbe is, nézzék csak meg, milyen szerepet töltött be mondjuk Kovács Péter az előző idényben a Falcóban vagy éppen Wittmann Krisztián Szolnokon.
De itt jön a képbe egy ember, aki hitt bennük, hitt a kiválasztottaiban: Ivkovics Sztojannak hívják.
Akkor vállalta a kapitányi feladatot, amikor más menekült a hajóról, és már a kezdetektől nemcsak a süllyedést állította meg, hanem a felszínre kormányozta a kívülről ütött-kopottnak tűnő bárkát.
S ha most azt mondanánk, hogy révbe ért, hazudnánk, mert ez az Európa-bajnokság, a két megnyert meccs és a továbbjutás a csoportból nem lehet a végcél, sokkal inkább valaminek a kezdete kellene, hogy legyen.
Elsősorban jó lenne, ha minél több magyar játékos külföldön, erősebb bajnokságban játszana. Aki itthon marad, az töltsön be vezérszerepet a klubjában, legyen rajta minden pillanatban felelősség. A klubok pedig végérvényesen lássák be, hogy addig kell megalapozni a minőségi utánpótlás-nevelést, amíg rendszeresen érkeznek a bankszámlákra a taoforintok, ami a látványsportok lélegeztetőgépe is egyben. És persze bízunk benne, hogy ezt az Európa-bajnokságot sok gyerek látta, és majd kosárlabdát kér karácsonyra. Ha mindez összeáll, akkor van esély, hogy a nem túl távoli jövőben ne mint kicsi, szimpatikus csapatról beszéljenek rólunk egy Európa-bajnokságon.
Apropó! Tudják, mi lett a vége a Rocky II-nek...?
Isteni Diogo – Domonkos Bálint jegyzete
Nincs az a pénz – Gyenge Balázs jegyzete
Ott vagyunk, ahova tartozunk – Vincze Szabolcs jegyzete
Örömteli alkalom – Malonyai Péter jegyzete
Kiegyensúlyozottság – Jakus Barnabás jegyzete
