„Még egyszer mondom, bizonyára az én felelősségem is megvan a gyenge szereplésben, de csak részben, hiszen a pályára nem mehetek be, nem tudok kosarat dobni, futni, küzdeni. Ilyen helyzetben még nem voltam, nem találkoztam olyan játékosokkal, akik ne akarnának nyerni. Márpedig a szegedi és a nyíregyházi teljesítményünkből az jött le, hogy a játékosokat nem érdekli mindaz, ami a pályán történik. Ezt nem értem, sportemberektől nem tudom elfogadni. Állítólag profi kosarasokról van szó, akik csak akkor tudják, mi a kötelességük, amikor a fizetésről van szó. Azért azonban meg is kell ám dolgozni!” – mondta a Nemzeti Sportnak.
Mandics kiragadott egy példát is a nyíregyházi mérkőzésből arra vonatkozóan, hogy mennyire nem egységes a csapata.
„Jara Rubin Doyne könyökkel megütötte Váradi Benedeket, hogy szándékosan vagy sem, az nem is lényeges, a faultot ugyanis lefújták – emlékezett vissza a tréner. – Mit gondolnak, a pályán lévő másik négy játékosom közül hányan mentek oda Doyne-hoz, hogy esetleg számon kérjék a történtekért? Segítek: senki! Ez a szituáció jellemzi, mennyire nem karakteres csapat mostanában a Falco. Mi lesz ezek után? A vezetőséggel nyilván megbeszéljük a történteket, de ezt már megtettük többször is, és mindig várjuk, hogy jobb legyen. Ám sajnos csak egyre rosszabb. Ha így haladunk, elkerülhetetlenné válik az osztályozó a bentmaradásért.”
