A 20 éves Paul Seixas célja Tadej Pogacar legyőzése

„Csalódtam magamban” – bosszankodott a világbajnokság mezőnyversenyét követően Paul Seixas szeptember végén Montrealban. A huszadik életévét nem sokkal korábban betöltő kerékpáros ugyanis a 15. helyen végzett, egyértelműen többet várt magától, főleg azok után, hogy tavaly harmadik lett Kigaliban.

„Nem a nyomásról van itt szó, hanem arról, hogy mit akarok elérni – tekintett vissza később a vb mezőnyversenyére. – Néha úgy érzem, képes vagyok győzni, máskor olyan hibákat követek el, amelyek miatt nem jutok el oda, ahová szeretnék. A hiba a játék része, nem a rám nehezedő nyomás miatt történt. Mentálisan kellett állnom, talán kissé szigorúan fogalmaztam magammal szemben, de ez közvetlenül a verseny után történt.”

Két héttel később Comóban már ünnepelhetett, 18.2 kilométeres szólóval nyerte meg a Lombardiai körversenyt, ilyen fiatal kerékpárosnak ez sosem sikerült a korábbi 119 (!) alkalommal.
 

„Csodálatos visszatekinteni az elmúlt két idényemre – lelkendezett egész más hangnemben Seixas a Lombardiát követő sajtótájékoztatón. – Ha korábban valaki megmondja, mit érek el, nem hittem volna el. Nincsenek előre megírt forgatókönyvek, mindenki a maga sorsát egyengeti. Csodák nincsenek, mindenért meg kell dolgozni, én tényleg keményen beleteszem a munkát.”

A 20 éves versenyző mentalitására és tehetségére sem lehet panasz. Ha csak a 2026-os évét nézzük, Portugáliában összetettbeli második hellyel kezdett az Algarvén, majd megnyerte a franciaországi Faun-Ardéche versenyét, utána második lett Tadej Pogacar mögött a Strade Bianchén. A Baszk körön márciusban mindent vitt, az összes megkülönböztető trikót ő vitte haza, és három szakaszt is megnyert. Belgiumban egynaposokon remekelt, így aligha ért bárkit meglepetésként, hogy végül a Decathlon nevezte a Tour de France-ra.

A Tour egyik felvezetőversenyén saját hibájából bukott, mérges is volt magára, de ez nem veszélyeztette az indulását. Viszont meg kellett tanulnia lehiggadni, tiszta fejjel versenyezni, különben örökké megmarad nagy ígéretnek. A Francia körön óriási érdeklődés övezte, a szakaszgyőzelem és a legjobb fiatalnak járó fehér trikó ugyan (még?) nem jött össze, de az összetettbeli negyedik helye is kiváló eredménynek számít.

Így fordult rá a szeptemberi világbajnokságra, amelyre két kanadai egynapossal hangolt, Québecben 17. hellyel kezdett, a montreali GP-n második lett, majd következett az időfutamon elért bronzérem, és végül a csalódást keltő 15. hely – amit sikeresen feledtetett a Lombardián. Másnap pedig már egy hegyikerékpáros-versenyen kapcsolódott ki Franciaországban.

A Lombardián nem indult az elmúlt öt év győztese, Tadej Pogacar. Seixas tisztelettel beszélt a szlovén kerékpárosról: „Nem sorolnám magam Tadej mögé a második helyre. Néha nyerek, néha veszítek, egy verseny alapján nem lehet megítélni, ki a jobb. Remélem, továbbra is fejlődik, mert ez arra késztet, hogy még keményebben dolgozzak. Nagy álmom, hogy egy napon felvehessem vele a versenyt. Az a célom, hogy a világ legjobbja legyek, ennek valóra váltásáért rengeteget kell tenni. Talán sohasem győzöm le Pogacart, de meg kell próbálnom – ha nem így teszek, sosem járok sikerrel.”

Jövőre erre vélhetően lehetősége nyílik, például a Strade Bianchén vagy a Liege–Bastogne–Liege-en. Ami a Tour de France-t illeti, a francia kerékpárosok tavaly szakaszt sem nyertek, Bernard Hinault 1985-ös sikere óta hazai versenyző egyszer sem szerezte meg a sárga trikót, Seixas viszont a tehetsége alapján a (közel)jövőben képes lehet erre. Nagy kérdés, hogy melyik csapat színeiben, szerződése ugyanis 2027 végén lejár a Decathlonnál, a Pogacart is foglalkoztató UAE csapatfőnöke, Mauro Gianetti szerint, ha Seixas náluk szeretné folytatni, nem zárkóznak el. Amennyiben ez megtörténik, meglehetősen rövid ideig élvezhetnénk rivalizálását Pogacarral.