Az 1860 Münchenbe vágyott, a Bayern figyelt fel rá – Franz Beckenbauer-sorozat, 1. rész

THURY GÁBORTHURY GÁBOR
Vágólapra másolva!
2024.02.13. 16:49
Volt mire koccintania a Bayern legendás elnökével, Wilhelm Neudeckerrel (Fotó: Imago Images)
Az NSZK 1954-es vb-győzelme nagy hatással volt a grundon focizó srácra, aki nem tűnt ki a többiek közül. Eredetileg az 1860 München szimpatikusabb volt neki, ám egy torna után a Bayernt választotta. Franz Beckenbauer 1966-ban a Bundesligában az év labdarúgója lett, a vb-n pedig ezüstérmes. Sorozatunkban a január 7-én, 78 éves korában elhunyt „Császár” pályafutását elevenítjük fel.

 

Franz Beckenbauer úgy köteleződött el a labdarúgással az 1950-es években, mint megannyi nyugatnémet kis srác: az 1954-es vb-döntőben az NSZK 3:2-re legyőzte Magyarországot. Annak ellenére nagy hatással volt rá a győzelem, hogy apja nem engedte meg, hogy a rádión hallgassa a mérkőzés közvetítését. Franz ugyanis a grundon rendre szétrúgta a cipőjét, amit a futballért egyébként sem rajongó papa enyhén szólva sem díjazott, s szobafogságra ítélte kisebbik fiát. Így ugyan Franz nem hallgathatta a legendás rádióriporter – a németek Szepesi Györgye – Herbert Zimmermann közvetítését Bernből, de tisztában volt vele, ki is Toni Turek, Werner Kohlmeyer, Werner Liebrich, Helmut Rahn, Fritz Walter.

Bátyja, Walter akkor már a giesingi SC 1906 igazolt ifijeként játszott, persze hogy téma volt a vb-siker otthon. Nem csupán az aranyérem megszerzése feletti öröm uralkodott el a németeken, a győzelem kivívása egyben irányt mutatott, bizonyította, Németország talpra állt a második világháborút követően. Azt, hogy a válogatott a világégés után kilenc évvel csúcsra jutott a legnépszerűbb sportágban, Konrad Adenauer NSZK-jában majd’ mindenki így értelmezte. A megtépázott német identitás nem várt területről kapott friss impulzust. Generációknak határozta meg a létezés értelmét az NSZK-győzelem: igenis van élet egy vesztes világháborút követően is. A második világégés idején, vagy nem sokkal utána születettek lelkében kitörölhetetlen nyomot hagyott Helmut Rahn második, a nyugatnémetek győztes gólja: a Franz Beckenbauerhez hasonlóan 1945-ben született filmrendező, a hazájában fenegyereknek számító Rainer Werner Fassbinder Maria Braun házassága című filmjében is kulcsmotívum az eksztázisban lévő rádióriporter, Herbert Zimmermann közvetítése.

Franz Beckenbauer 1964. július 6-án játszotta első bajnokiját Bayern-mezben (Fotó: Imago Images)


Franz Becken­bauer gyerekként csak egy volt a focizó müncheni srácok közül. Nem őt választották meg először, sokszor akkor állhatott be, ha páratlanul voltak. De jól érezte magát: „Ha futottunk a labda után, nagy játékosoknak képzeltük magunkat. Na jó, a fű nem volt olyan, mint manapság…” – nyilatkozta visszaemlékezve. Az SC 1906 fiataljait Franz Neudecker edzette, s bizony az egyik lábát a háborúban elvesztő tréner a mankóival nemegyszer gyorsabb volt, mint tanítványai. Walter Beckenbauer idővel a Bayern játékosa lett, Franznak az 1860 München volt szimpatikusabb, ám 13 évesen egy tornán összeszólalkozott a TSV 1860 egyik laklijával, aki meg is pofozta. Az öcs ezt követően már nem akart az akkoriban egyébként népszerűbb és sikeresebb klub futballistája lenni, 1958-ban a Bayernt választotta.

Rudolf Weiss, a Bayern-tartalékok edzője felismerte a tehetségét, ám a közben apja jóvoltából egy biztosítótársaságnál elhelyezkedő Franz a munkahelyén megismerkedett egy Ingrid nevű lánnyal, aki olyannyira elcsavarta a fejét, hogy az a teljesítményén is meglátszott. A tréner forszírozta, szakítson a nála három évvel idősebb nővel. Franz nem hallgatott rá, ám amikor Ingrid azzal állt elő, hogy gyereket vár, akinek apára van szüksége, házasodjanak össze, nemet mondott, igaz, az 1963-ban született Thomas fiát sem hagyta magára. Ötéves korában, amikor első feleségétől, Brigittétől megszületett az első közös gyereke, magukhoz vették.

Brigitte asszonnyal és első közös fiukkal 1967-ben (Fotó: Getty Images)


Az ifiben a középhátvéd sérülését követően Weiss hátravezényelte Beckenbauert a védelem tengelyébe. Kiválóan átlátta a pályát, edzője csupán akkor került infarktusközeli állapotba, amikor Franz támadásnál előrement. Ám Weiss nem volt szűk látókörű, észrevette, amint megakasztotta az ellenfél támadását, felment, a középpályán szabad emberként megjátszható volt, ha kellett, 30-40 méteres átadással indított. A tréner állítólag azt mondta Franznak, amit csinált, mindannak ellentmond, amit az edzőknek tanítanak, de csinálja máskor is. Beajánlotta az utánpótlással foglalkozó Dettmar Cramerhez, aki elvitte egy hollandiai UEFA-tornára. Egy szobában aludt vele, amit Beckenbauer megtiszteltetésnek vett, csakhogy Cramer elővette Weiss a futballistáról készített feljegyzéseit, amelyben az állt, hogy fegyelmezetlen, kiegyensúlyozatlan, hozzátéve, nehezen tudja elképzelni, hogy az alkatával képes megnyerni egyetlen közelharcot is. Franz a szívére vette a dolgot, szinte le sem hunyta a szemét egész éjszaka, ám reggel Cramer kiváló pedagógiai érzékkel, látványosan összetépte a papírt és azt mondta Franznak, biztos benne, megszívelte, amit előző este mondott. Cramer és Beckenbauer későbbi jó viszonya innen datálható: a szakember Helmut Schön segítője volt a válogatottnál, amikor a fiatal bajor bemutatkozott a legjobbak között, később edzője minden idők legjobb Bayernjénél, mi több, esküvői tanúja is. A hollandiai ifitornán az NSZK nem jutott a legjobb négy közé, Franz sem nyújtott olyan játékot, hogy felfigyeljenek rá.

Első bajnokiján a Bayern – a Bundesligába jutásért zajló playoffmeccsen – 4:0-ra legyőzte a hamburgi St. Paulit (1964. június 6.), balszélsőként egy gólt szerzett. Akkor már a Bayern elnöki posztját a legendás Wilhelm Neudecker töltötte be (1962–1979), aki 1964-ben profi szerződést kínált a 18 éves Beckenbauernek, ami ilyen fiatalon nem volt könnyű, a nyugatnémet törvények értelmében ugyanis 21 év a nagykorúság határa. A kontraktushoz kellett a szövetség engedélye, továbbá a papa aláírása is, s Franz azért továbbra is dolgozott a biztosítótársaságnál. Neudecker érkezése meghatározó, az 1963-ban megalakuló Bundesligában vele indult meg a csapat szekere. Addig a területi ligák legjobbjai döntötték el egymás között az NSZK bajnoki címét. Már ezekben a bajnokságokban is kaptak pénzt a futballisták, de a sportág a Bundesliga indulásával került üzleti alapokra. Az 1963–1964-es kiírás 16 csapatos mezőnyét nagy vita után alakította ki a NSZK labdarúgó-szövetsége (DFB). A Bayern ugyan kétszer is harmadik lett az Oberliga déli csoportjában, mégsem került be a 16 együttes közé – azért sem, mert az alapító atyák úgy vélték, egy városból elég egy csapat, az pedig az 1963-as Oberliga-bajnok 1860 München lett. Éppen az a klub, amelyről Franz gyerekként álmodott… A rivalizálásra jellemző, hogy a TSV 1860 első embere, Adalbert Wetzel megüzente Neudeckernek, ha nem elégszenek meg az alsóbb osztállyal, egyszerűen eltapossa őket (az „oroszlánok” az 1965–1966-os idényben bajnokok lettek, amikor a Bayern először szerepelt a Bundesligában).

A Bundesligában az év játékosa volt 1966-ban (Fotó: Imago Images)

Zlatko „Cik” Cajkovski – az 55-szörös jugo­szláv válogatott, a Partizan Beograd horvát csatára számos alkalommal pályára lépett az Aranycsapat ellen, többek között 1952-ben, a helsinki olimpiai döntőben – 1963-ban került a Bayernhez, előtte az FC Kölnnel megnyerte az NSZK bajnokságát (1962), vele a müncheniek az 1964–1965-ös évadban 147 gólt szereztek – ebből Franz 17-et, Gerd Müller 39-et –, s felkerültek a Bundesligába. A feljutást követőn Neudecker fogadalmát teljesítve körbesétálta a csaknem 6 kilométer hosszúságú és két kilométer szélességű Tegernsee-t.

A szakvezető hízó- és súlyzókúrára fogta futballistáját, akiről azt tartotta, a világ legnagyobb tehetsége, csak éppen puhány. Cajkovskinak volt humora is, ha Beckenbauernek ment a játék, így dicsérte „Franz, maga a legnagyobb futballista a világon, amióta én abbahagytam!” De dühös is tudott lenni, amikor az első Bundesliga-meccsen éppen a városi rivális 1860 1:0-ra győzött, s szerinte játékosa csak ténfergett: „Ép pen a legfontosabb ember lézeng a pályán! Döntsd el, hogy az 1860-nal vagy-e, vagy velünk!”

Franz Beckenbauer előretör Jack Charlton (9) mellett az 1966-os világbajnokság Anglia–NSZK (hosszabbításban 4:2) döntőjében (Fotó: Imago Images)


A TSV 1860 lett a bajnok, Beckenbauerék a harmadikok, ám az NSZK kupáját megnyerték (1966) a Duisburg elleni 4:2-es győzelemmel. Franz egyéni sikert is elkönyvelhetett, megválasztották az év játékosának. Bemutatkozott a válogatottban a svédek ellen Stockholmban (1965. szeptember 26.), a 2:1-es győzelem az 1966-os vb-szereplést jelentette. Helmut Schön kivitte Angliába is, a csoportban Svájc ellen két gólt, a negyeddöntőben Uruguaynak, az elődöntőben a Szovjetuniónak egyet-egyet rúgott, 25 méteres lövésére Lev Jasin mozdulni sem tudott. Beválogatták a torna álomcsapatába: Banks – D. Santos, Schulz, Moore, Marzolini – Beckenbauer, B. Charlton, Voronyin – Bene, Eusébio, Simoes. Nem volt még nagykorú, amikor vb-ezüstérmes lett, a 21. születésnapján, 1966. szeptember 11-én pedig elvette barátnőjét, a grünwaldi sportiskolában dolgozó Brigittét.

Mondhatni, minden értelemben nagykorú lett…

Az 1966-os vb csoportkörében az NSZK 0:0-t játszott Argentínával (Fotó: Imago Images)

(A következő részben: Franzból Császár lett)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. február 10-i lapszámában jelent meg.)

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik