Osztrák jégkorongliga: a harmadik harmadra maradt a döntés – nyert a Fehérvár

Tanulságos egy történet, ami Linzben kezdődött még tavasszal, tombolt végig a nyáron és hozta meg eredményét őszre, amit mi is érdeklődve figyelhet(t)ünk. Érdeklődésünk egyik oka, hogy világosan kiderült, nemcsak a vadkeleten és piciny hazánkban, a Lajtán túl is képesek néhány hónap alatt lerohasztani egy mégoly sikeres klubot is, a másik pedig, hogy A Hydro Fehérvár AV19-nél amihez a folyó idényben nyúlnak, abból arany lesz, következésképp a mieink azt is kihasználták, hogy a Linz nyomokban sem emlékeztet még előző szezonbeli változatára sem. Azóta ugyanis a vezetőség összebalhézott, a nagyfőnök kiátkozta a kisfőnököket, akik ellenklubot alapítottak, mindkét tábor nevezett a bajnokságra, amin a liga jót röhögött, és az egésznek az lett a vége, hogy a kétszeres osztrák bajnok, állandóan playoffozó, jobbára elődöntő-esélyes Linzből napjainkra sereghajtó lett, messze a legkevesebb szerzett és a második legtöbb kapott góllal.

Mindezek nyomán aligha jelent újdonságot, hogy a Fehérvár hétfő este sorozatban már a kilencedik mérkőzését nyerte az osztrák központú ICEHL-ben, tovább javítva a klubrekordot, és tartva a nyomást az éllovas Bolzanón.

Persze nem volt automatikus a siker, az utolsó harmadig kellett várni az áttörésre, de mire odáig eljutottunk, ugyancsak történt egy s más. A nap kezdése gyanánt például az EBEL/ICEHL-korszak egyik legjobb idényéről a koronavírus-járvány miatt pont lemaradó szurkolótábor tett ki magáért. Ugyan az Ifjabb Ocskay Gábor Jégcsarnokba momentán senki sem teheti be a lábát, aki nem az egyesület alkalmazottja, a B-közép megtalálta a biztatás módját: felvonult a csarnoktól kivezető út mentén, hogy gomolygó füsttel, zászlókkal és drukkolással indítsa útnak Ausztria felé a csapatbuszt. Lelkesedett a Linz jobbszélsője, Alexander Lahoda is, hiszen a kezdés után átment Jaroslav Janus kapuson, mint az úthenger, ezért a sikertelen szólója után még ki is állították – Michael Carusóval együtt, aki persze leszedte a fejét.

Ám sem négy a négy ellen, sem később emberelőnyben nem tudott betalálni a Fehérvár, noha ráborította a pályát a hazaiakra, akik ráadásul a középső harmadra megfékezték a rohamokat, sőt, ennek a bizonyítéka az 5–11-es, majd 12–6-os kapuralövési mutató. Így jutottunk el tehát a harmadik játékrészig, amiben az addig kiválóan védő Luka Gracnar ki tudja, miért, de bebújt a kapuja mélyébe, mint a csigaházba, a sarokból beforgó Bartalis István pedig megszerezte a vezetést. És ahogy a nagy focicsapatok tucatmeccsein lenni szokott, csak az első gólig volt nehéz: 2 perc 2 másodperccel később Toni Kähkönen szépen kilőtte a jobb sarkot, kiszívva az életkedv utolsó maradványait is a Linzből.

Már csak az kellett volna, hogy a Bolzano ne győzzön Innsbruckban, és akkor a mieink a tabella éléről várták volna 2020 utolsó játéknapját, ám ezt hiába vártuk. Viszont a Vienna Capitals elleni évzáró hátha elhozza a tabellaelsőséget is!

OSZTRÁK JÉGKORONGLIGA
ALAPSZAKASZ
Black Wings Linz (osztrák)–Hydro Fehérvár AV19 0–2 (0–0, 0–0, 0–2)
Linz, zárt kapuk mögött. V: Berneker, Ruetz, Kontschieder, F. Martin (osztrákok)
LINZ: Gracnar – Kraql, Bartulis – Tikkinen, Piché – Matzka, Beaudoin – LEBLER, PELLETIER, Umicevic – Kozek, Hytönen, Lahoda – Bretschneider, Brucker, Leiler – Freunschlag, Mitsch, Rohm. Edző: Dan Ceman
FEHÉRVÁR: JANUS – Szabó B., T. Campbell – Caruso, Horváth M. – GEIGER (1), SZABÓ D.
Hargrove, Hári J., Kuralt – ERDÉLY CS. (1), BARTALIS I. 1, PETAN – Mihály Ákos, KäHKÖNEN 1, Szita – Kovács Alex, Sárpátki. Edző: Antti Karhula
Kapura lövések: 27–24
Kiállítások: 6, ill. 8 perc

TOVÁBBI MÉRKŐZÉSEK
Innsbruck–Bozen Südtirol 2–3
Salzburg–Dornbirn 4–1
Vienna Capitals–Bratislava 3–2
Villach–Klagenfurt 0–4