Szuper Levente tanácsa Szongoth Dománéknak: Hosszú és kemény az út, felfogás kérdése, hogy valaki megijed tőle, vagy fejest ugrik bele

A története második, az 1960-as olimpiával együtt harmadik jégkorong-világbajnokságát megnyerő amerikai válogatottról:

„Olyan jó, hogy az amerikaiak nem a vb-címekben mérik, hogy hol tart a hokijuk. Úgy gondolom, fontosabb, amit utánpótlásban csinálnak. A fiatalok évről évre ott vannak, már komoly játékidővel az NHL-ben, fiatalok, akik ettől egész egyszerűen jobbak lesznek. Az amerikai jégkorongprogram jelenleg a legerősebb a világon.”

„Észak-Amerikában még zajlik az NHL-idény, így sokan hiányoztak. Ami az igazi erőviszonyokat megmutatja – de ez is csak egy pillanatnyi állapot lesz –, az a jövő évi olimpia. Szerencsére mindenkit elengednek, mivel a NOB-nak sikerült megállapodnia a liga vezetésével, így a legnagyobb sztárok is jégre lépnek.”

A magyar jégkorongról:

„Három éve nem vagyok napi szinten szerves része a magyar hokinak, csak kívülről látom a dolgokat. Mit figyel ilyenkor az ember? Az eredményeket, hogy mennyire van köztudatban a jégkorong, mennyire ismerik a játékosokat, mennyire követik a honi bajnokságot – ez azért hagy kívánnivalót maga után –, milyenek az eredmények az utánpótlásban – nem sikerültek olyan fényesen az elmúlt időszakban. Abban kell bízni, hogy drasztikusan megváltozott a szövetség vezetése, új irányokkal, trendekkel dolgozik. A jégkorongban nőttem fel, bizonyos értelemben hiányzik az a közeg.”

A 16 esztendősen válogatott Szongoth Dománról:

„Huszonöt éve nem draftoltak magyar játékost az NHL-ben. Előtte három évig volt Gröschl Tomi, aztán én, majd Vas Jani (Gröschlt 1999-ben, Szupert 2000-ben, Vas Jánost 2002-ben draftolták – a szerk.). Szoktunk egymás között beszélni arról, hogy sikerült néhány barikádot lebontani. Janinak is voltak olyan periódusai a farmligában, hogy bőven lehetőséget kellett volna kapnia a Dallas Starsban. Hárman közös erővel sikerült feltennünk a térképre a magyar jégkorongot. (…) Dománnál a következő két-három évben eldőlt, hogy milyen irányba megy, hogy topjátékos lesz-e az észak-amerikai vagy európai ligák valamelyikében. A tehetsége, intelligenciája, szülői háttere, akarata, fizikai adottságai megvannak, hogy jó legyen. Hosszú és kemény az út, felfogás kérdése, hogy valaki megijed tőle, vagy fejest ugrik bele.”