Fókuszban Dél-Korea – Bobory Balázs jegyzete

„Mindig csak az előttünk álló feladatra koncentrálunk!” – halljuk gyakran az edzőktől és sportolóktól, ahogy a sportközhelyet pufogtatják. Általában viszont teljesen értelmetlen ez a mondat, hiszen egy bajnokság, vagy éppen kupasorozat közben lehetetlen kizárni a következményeket, azokat az eshetőségeket, amelyeket éppen az aktuális feladat megoldása, eredményessége befolyásol.

Van azonban olyan eset, amikor tényleg érdemes minden mást félretenni, és tényleg egyetlen célra, mérkőzésre, versenyre összpontosítani, mert lényegében mindenről az határoz, kétségkívül sorsdöntő és sikeres abszolválása nélkül értelmetlenné válik a jövővel kapcsolatban érdemlegeset mondani.

Nagy baj lenne, ha a magyar jégkorong-válogatott játékosai, szakmai stábtagjai nem úgy gondolnának a kedden kezdődő ljubljanai világbajnokság nyitó mérkőzésére, a Dél-Korea elleni összecsapásra, mint vízválasztó és sorsdöntő összecsapás. A divízió 1/A-vb mezőnyéből két bombaerős alakulat, Ausztria és Franciaország már februárban kikerült azzal, hogy a nemzetközi szövetség kizárta az elit-világbajnokságról Oroszországot és Fehéroroszországot, és a mezőnyt természetesen alulról töltötték fel. A másodosztályban, azaz nálunk maradt a házigazda Szlovénia és Dél-Korea, amely 2017-ben többek között a magyar válogatottat legyőzve jutott fel az elitbe, és a 2018-ban hazájában megrendezett téli olimpián is rengeteg tapasztalatot gyűjtött. Miután a másik két riválist, Litvániát és Romániát üzembiztosan kellene megvernünk, így egyértelmű, melyik meccsre kellene leginkább koncentrálni.

Az erőviszonyokat figyelembe véve nem vitás, a Dél-Korea elleni csata minden másnál többet nyom a latban a végelszámolásnál. Ha sikerül nyerni, akkor nagyjából elég csak a kötelezőket behúzni, és a toronymagas esélyes szlovénok ellen még egy vereség is beleférhet, mert két csapat léphet feljebb.

Persze az ázsiai stílus nem fekszik nekünk, a fürge, apró, sűrű és gyors játékosok gépies, darálásra épülő játéka eléggé fárasztó az ellenfeleknek, ettől függetlenül sok test test elleni játékkal és kreatív, ötletes hokival verhetők. Nem feltétlenül kell elfelejteni a néhány nappal ezelőtti, egymás elleni edzőmeccset sem, amelyen 4–2-re kikaptunk Budapesten, mert bőven lehet támaszkodni az akkori pozitívumokra, friss élményekre a hibákról, amelyeket viszont nem lehet téthelyzetben elkövetni.

A magyar jégkorong-válogatott 2008 és 2015 – ismét hét év elteltével – újra az elit osztályba juthat, de most tényleg csak a keddi mérkőzésre szabad koncentrálnia.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!