KOHÁN GERGELY, DÉNES SZILÁRD 2022.05.02 08:25 Frissítve: 2022.05.03 08:15

Jó esély van a feljutásra, de ehhez tökéletes hokira van szükség!

Ismét a világelitbe jutás reményével korcsolyázik jégre a magyar férfi jégkorong-válogatott a május 3-án rajtoló ljubljanai divízió 1/A-vb-n. A hőn áhított cél teljesítése a nemzetközi átrendeződés ellenére egyáltalán nem ígérkezik olyan könnyűnek, mint azt sokan gondolják, de legjobbunk, a friss finn bronzérmes Sebők Balázs szerint tökéletes formaidőzítéssel és megfelelő elszántsággal igenis elérhető.

„Inkább Ljubljanában szakadjon a gólzsák, mint az edzőmeccseken!” (Fotó: MJSZ/Vörös Dávid)

You can read the interview in English here! 

– Néhány héttel ezelőtt, a finn rájátszás rajtja előtt arról beszélgettünk, a tökéletes álomforgatókönyv az lenne, ha egy Liiga-bajnoki címmel a zsebében érkezhetne a válogatotthoz, Ljubljanában pedig feljutással koronázná meg az idényét. Ebből egyelőre egy finn bronzérem valósult meg.
– Így jövőre nem is lehet más a cél, mint valóban begyűjteni az aranyat – válaszolta jelenlegi legmagasabban jegyzett jégkorongozónk, Sebők Balázs, a finn élvonalbeli Ilves Tampere játékosa, aki új csapatával bronzérmesként zárta az idényt, a lassabb start után 49 meccsen 34 kanadai pontot gyűjtve, hogy aztán egyből csatlakozzon a május 3. és 8. közötti ljubljanai divízió 1/A-világbajnokságra készülő magyar válogatotthoz. – Nem a levegőbe beszéltem egyébként, ennek a csapatnak tényleg reális elvárás volt a bajnoki cím. Talán az elődöntőben végül az döntött a Turku javára, hogy a keretünk nagy részének ez volt az első igazán jelentős playofftapasztalata – a játékosok és a stáb részéről egyaránt.

 
Élet a hőskor után – Ballai Attila publicisztikája

– Önnek, mondjuk, éppen nem, hiszen korábban nyert már egy ezüstöt, még a KalPával 2017-ben.
– Igen, de a mostani csapat nyolcvan-kilencven százaléka jellemzően még egy kört sem ment eddig a playoffban, míg ezzel szemben a TPS-nek sokkal nagyobb rutinja volt ilyen téren, ők legutóbb is döntősök voltak például. Ráadásul nekünk a hétmeccses negyeddöntős thriller, a végül a Kärpät Oulu ellen a mindent eldöntő utolsó találkozón hosszabbításban kiharcolt továbbjutás után talán nem múlt el teljesen az eufória; a turkuiak egyszerűen többet dolgoztak az elődöntőben, megérdemelten lettek finalisták. De így is sikerként élem meg a bronzérmet!

– Akkor mondhatjuk, hogy elégedett?
– Azért is mondhatjuk, mert mint korábban is nyilatkoztam, az orosz helyzet miatt gyakorlatilag naponta jöttek haza a finn klasszisjátékosok a KHL-ből, ez a mostani Liiga tényleg olyan már, mint egy „mini KHL”, a következő évadban pedig még erősebb lesz. Nagyon jólesik, hogy egy ilyen szintű bajnokság bronz­érmes csapatánál meghatározó ember tudok lenni – alighanem sokat elmond, hogy konkrétan Marko Anttila, a friss olimpiai bajnok finn válogatott csapatkapitány-helyettese, a szintén a KHL-es Jokeritből hazaigazoló csapattársam említette nekem, hogy ez a szint neki néha már sok is…

A magyar válogatott csapatkapitánya, Nagy Gergő sem alacsony, de a rendező szlovénok kimagaslanak a mezőnyből, hazai jégen egyértelmű favoritjai a feljutásnak (Fotó: Árvai Károly)

– Az sem rontott a kedvükön, hogy az alapszakasz-győzelem után végül a bajnoki címet is éppen a városi rivális Tappara nyerte meg, tükörsima döntő után?
– Szerénytelenség nélkül állíthatom, ha lett volna csapat, amelyik négyszer meg tudta volna verni ezt a Tapparát, akkor azok mi vagyunk; az alapszakaszban hatból négyszer kaptuk el őket. De két nagyon jó barátom is ott játszik – mind a ketten jönnek az esküvőmre –, nem is lehetett kérdés, hogy a döntőben inkább nekik szurkoltam, és ott meg már ők nem hagytak kérdést.

– Sokat viszont nem tudott ünnepelni: vasárnap este lenyomta a bronzmeccset Tamperében, hétfő délelőtt pedig már a válogatottal volt Káposztásmegyeren. Nem rossz, hogy egy ilyen hosszú évad után nem élvezhette ki a sikert a társaival?
– Valamilyen szinten nyilván rossz, nagyon jó lett volna kicsit ünnepelni a srácokkal, hiszen aki sportol, pontosan tudja, hogy amikor egy idény véget ér, akkor az a csapat utoljára van együtt úgy, abban a formában. Ráadásul én tényleg nagyon megszerettem ezeket a srácokat és ezt a klubot, egy megérdemelt ünneplés igazán belefért volna, de ahogy mondani szokták, ilyen ez a popszakma… Pontosan tudtam, hogy nekem még bőven van dolgom a válogatott társakkal Ljubljanában, úgyhogy jöttem egyből, ahogy tudtam, ez eleve így is volt tervezve.

– Akkor kanyarodjunk rá az álomforgatókönyv második részére, merthogy az még megvalósulhat: Szlovéniába a feljutásért utazik a magyar válogatott – bár csalóka a helyzet, ez egyáltalán nem ígérkezik olyan könnyű feladatnak, mint ahogy sokan hiszik…
– Éppen ez a jégkorong legszebb része, hogy egy meccsen tényleg bárki képes megverni bárkit. Azzal, hogy a háború miatt a két, papíron legerősebb válogatottat, a franciákat és az osztrákokat felvitték az elitbe a kiebrudalt oroszok és fehéroroszok helyére, kétségkívül óriási lehetőség nyílt – csakhogy ezzel a többi válogatott is ugyanúgy tisztában van, ezt ők is ugyanolyan nagy esélyként élik meg, mint mi. De az eredeti tervünkön ez mit sem változtat: akkor is tökéletesen kellett volna hokizni a feljutáshoz, most is tökéletesen kell majd. Azt azért láthattuk legutóbb az olimpiai selejtezőtorna utolsó fordulójában is, hogy azt az egy, balul sikerült Lettország elleni harmadot leszámítva azért mi fel tudjuk venni a harcot az erősebb csapatokkal is, mi több, ellenük jobban is szokott működni a hokink.

A villámgyors koreaiak ellen Magosi Bálint rutinjára is szükség lesz az egyből kulcsfontosságú nyitányon (Fotó: Árvai Károly)

– A szikár tények a következők: Szlovénia az NHL-sztár Anze Kopitar nélkül is kimagaslik a mezőnyből, mellette Dél-Korea is megelőz minket papíron a világranglistán, és le is győztek minket a múlt heti felkészülési meccsen. A román válogatott jelentős része az Erste Ligában edződő székely hokisokból áll, kiegészítve néhány rutinos, KHL-múltú, honosított orosz veteránnal – az eggyel lentebbről felhozott Litvánia pedig teljesen sötét ló.
– Egyetértek. Szlovénia kiemelkedik, az egész torna toronymagas favoritja, hazai jégen meg főleg – és ezt a játékosai is tudják magukról. A román válogatottat a csapattársaim ismerik jobban, akik szintén az Erste Ligában játszanak, de az biztos, hogy nem lehet egyáltalán leírni; a dél-koreaiakkal kapcsolatban pedig a számunkra is roppant hasznos felkészülési meccsen leszűrhettük, hogy bár két éve nem volt rendes évadjuk a pandémia miatt, a stílusuk és az erősségeik mit sem változtak. Úgy érzem, a szlovénok mögött velünk együtt ez a három csapat küzdhet majd meg a még feljutást érő második helyért. Litvánia tényleg sötét ló, én például még sosem játszottam ellene, talán gyengébb egy kicsit ebben a mezőnyben, de egyetlen meccsen bármikor beleszaladhatsz egy kellemetlen meglepetésbe, ha nem figyelsz oda, vagy leírod az ellenfelet, úgyhogy ettől is óva intenék mindenkit. Plusznyomást mindenesetre nem helyezünk magunkra, azt a nyomást meg, amihez már hozzászoktunk, el fogjuk bírni.

A kép kattintva teljes méretben is elérhető

– Ön csatlakozott a legkésőbb a kerethez, ráadásul válogatottbeli sortársa, a svéd élvonalban edződő Galló Vilmos, akivel novemberben remekül tudtak együttműködni, sérülés miatt nem lesz ott Ljubljanában. Ezek együttesen mekkora plusznehézségek?
– Az utóbbi években sajnos valamiért mindig úgy alakult, hogy a Hári János, Galló Vilmos, Bartalis István, Sebők Balázs kvartett együtt, egyszerre sosem tudott ott lenni a jégen valamelyikünk hiánya miatt – valamiért mindig így dobja a gép… Mondhatnám, hogy ez nem befolyásolja nagyban a játékunkat, mert ugyan fejlődött a hokink az elmúlt években, de azért ott még nagyon nem tartunk, hogy Galló és Bartalis szintű játékosok kiválása ne befolyásoljon semmit. Viszont ezzel az edzői stáb is messzemenőkig tisztában van, ezért nyilván igyekeztek úgy összeállítani a keretet, hogy így is meglegyen a megfelelő egyensúly. Nyilván óriási érvágás, hogy elölről hiányozni fog ez a két ember, a védelemből meg Stipsicz Bence, de a klubidényben is van olyan, hogy kulcsemberek kiesnek, és nélkülük kell megoldani a feladatot. Itt most elsősorban a jó formaidőzítés lesz a kulcs, amire mindenki részéről szükség lesz. Reméljük, akik itt vannak most a válogatottban, képesek felvenni a versenyt a legjobbakkal – úgy látom, az elszántság abszolút megvan mindenkiben.

– Örök közhely, hogy a felkészülési meccsekből nem kell messzemenő következtetéseket levonni, de az azért feltűnt, hogy a helyzetkihasználásunk akadozott, miközben az ellenfelek többnyire a kevesebb lehetőségükből is többször betaláltak. Kell ezzel foglalkozni, vagy tényleg csak az a lényeg, hogy ott, Ljubljanában jól jöjjön ki a lépés?
– Olyan szempontból igenis kell, hogy ezeket ki kell javítani és változtatni rajta. Én nyilván arról az egy, Dél-Korea elleni meccsről tudok bővebben nyilatkozni, amelyen játszottam: ott alapvetően a lehetőségeink megvoltak az első negyven percben – sőt, ki merem jelenteni, a második harmadban időnként már úgy játszottunk, ahogy tudunk –, de a helyzetkihasználásunk valóban nem volt jó. Egyértelmű, hogy magabiztosabbnak kell lennünk a saját és a másik kapu előtt, mert örök törvény, hogy ha nem lövöd be a helyzeteidet, attól utána egyre frusztráltabb leszel, ezt pedig az ellenfél általában kihasználja. Sokan kérdezték, miért éppen a koreaiakkal kell meccselnünk néhány nappal a vébé előtt, de nekünk ez kifejezetten jót tett, nagyon hasznos tapasztalatokat szereztünk velük kapcsolatban. De reflektálva az eredeti kérdésre: a felkészülési összecsapásokból messzemenő következtetéseket valóban nem lehet levonni, ugyanakkor ki kell elemezni, mi és miért történt – ezzel együtt igen, inkább Ljubljanában szakadjon ki a gólzsák, mintsem az edzőmeccseken!

A kép kattintva teljes méretben is elérhető

Vas János, a válogatott csatára
„Dél-Korea ellen már erős első negyven perccel rukkoltunk ki, alig adtunk neki lehetőséget, más kérdés, hogy amit viszont adtunk, azt be is lőtte. A csütörtökitől eltérő taktikával lépünk jégre a nyitányon, átalakítjuk, hogy jobban kihasználjuk az ellenfél gyenge pontjait. Sok helyről hallani, hogy jó esélyünk lesz feljutni az elitbe, viszont intő jel volt a csütörtöki vereség, bármi megtörténhet.”

Sofron István, a válogatott csatára
„A felkészülés második felében kicsit hadilábon álltunk a szerencsével, hiába alakítottunk ki sok helyzetet, a gólok nem akartak jönni. Emiatt cseppet sem aggódom, a múltban előfordult, hogy záporoztak az edzőmeccseken a találatok, aztán amikor valóban számított, a vébén egyszerűen nem tudtunk teljesíteni. Majd Ljubljanában menjenek be a lövéseink, ez a fontos. Látva a Dél-Korea ellen mutatott játékunkat, hiszek benne, hogy sikeresek leszünk.”

Hetényi Zoltán, a válogatott kapusa
„Mindig nagy élmény a válogatottal szerepelni, de külön öröm, hogy hat év után ismét világbajnokságon védhetek. Korábban már volt szerencsém feljutó csapattal részt venni vébén, így tudom, mentálisan arra kell összpontosítanunk, ezek is ugyanolyan tétmérkőzések, mint amelyeket a klubidényben is játszunk, nem szabad őket túlgondolni.”

Nagy Gergő, a válogatott csapatkapitánya
„A Sean Simpson által megálmodott elemeket már mindenki elsajátította. Messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni a felkészülési időszakból, értékelhetném hurráoptimistán, aztán hoppon maradunk, végső soron nem az számít, mit mondunk, hanem az, hogyan teljesítünk Ljubljanában. Szerencsére a nehéz pillanatokban támaszkodhatunk egymásra, egységes a csapat, bízunk egymásban, és kedden visszavágunk Dél-Koreának a legutóbbi meccsen elszenvedett vereségért!”

Ron Pasco, a litván válogatott szövetségi kapitánya
„Tisztában vagyunk vele, a világbajnokságon erős csapatokkal találkozunk majd, a realitás talaján maradva nekünk lesz a legkevesebb esélyünk a sikerre. A célunk, hogy a maximumot nyújtsuk, az eredmények másodlagosak. Nem ismeretlen a magyar válogatott szövetségi kapitánya, Sean Simpson, a múltban többször ütköztek már meg együtteseink. Rendkívül intelligens edző, nincs kétségem afelől, hogy alaposan felkészíti a magyarokat, remek erőpróbára számítok ellenük.”

A MAGYAR VÁLOGATOTT VB-KERETE
Kapusok:
Arany Gergely (FTC-Telekom), Hetényi Zoltán (DEAC), Rajna Miklós (Újpesti TE)
Védők:
Fejes Nándor (Gyergyói HK, romániai), Garát Zsombor (MAC HKB Újbuda), Horváth Milán (Hydro Fehérvár AV19), Kiss Roland (DVTK Jegesmedvék), Scott Macaulay (MAC), Pozsgai Tamás (MAC), Szirányi Bence (DVTK)
Csatárok:
Erdély Csanád (Fehérvár), Hári János (Fehérvár), Kóger Dániel (FTC), Rasmus Kulmala (FTC), Magosi Bálint (Fehérvár), Nagy Gergő (FTC), Papp Kristóf (Michigan State University, amerikai), Sárpátki Tamás (Gyergyó), Sebők Balázs (Ilves Tampere, finn), Sofron István (SC Csíkszeredai, romániai), Terbócs István (Fehérvár), Tóth Richárd (MAC), Vas János (HC Presov, szlovák)
Szövetségi kapitány:
Sean Simpson (kanadai)

A VÁRHATÓ ÖSSZEÁLLÍTÁS
Rajna (Hetényi Z.) – Garát, Macaulay / Pozsgai, Horváth M. / Szirányi B., Kiss R. / Fejes – Erdély Cs., Hári J., Sofron I. / Kulmala, Sebők, Magosi B. / Sárpátki, Nagy G., Terbócs / Kóger D., Vas J., Tóth Richárd / Papp K.

A PROGRAM
Május 3., kedd:
MAGYARORSZÁG–Dél-Korea, 15.30. Szlovénia–Litvánia, 19
Május 4., szerda:
Litvánia–MAGYARORSZÁG, 15.30. Románia–Szlovénia, 19
Május 5., csütörtök:
Románia–Dél-Korea, 15.30
Május 6., péntek:
Dél-Korea–Litvánia, 15.30. Szlovénia–MAGYARORSZÁG, 19
Május 7., szombat:
Litvánia–Románia, 15.30.
Május 8., vasárnap: MAGYARORSZÁG–Románia, 15.30. Dél-Korea–Szlovénia, 19
A divízió 1/A mezőnyéből az első két helyezett jut fel a világelitbe, az utolsóként végző csapat kiesik a divízió 1/B-osztályba.

2022.06.05 10:03:59

Jégkorong DÉNES SZILÁRD, KOHÁN GERGELY

„Imádok hokizni, de már a saját hosszú távú és a családom érdekeit is szem előtt kell tartanom.”

2022.05.29 18:05:34

Jégkorong H. Á.

A harmadik harmad vége előtt Kanada 48 másodperc alatt egyenlített, a ráadásban Sakari Manninen döntött.

2022.05.25 23:37:45

Jégkorong BOBORY BALÁZS

NS-VÉLEMÉNY. Hazánk együttesei közül még egy sem indult ebben a sorozatban.

2022.05.15 23:01:09

Jégkorong CSINTA SAMU

ALAPVONAL. Érthető módon, hiszen olyan jelenség verte ki a biztosítékot Romániában a korábbiaknál jóval nagyobb durranással, amellyel évtizedek óta együtt él a többségi nemzet törpekisebbségbe szoruló jégkorongos társadalma. Mondhatni pragmatikusnak tetsző belenyugvással, tekintve, hogy a székelyföldi hoki nélkül gyakorlatilag nem létezne e sportág a keleti szomszédban.