Jégkorong: hódítások kora – mitől remekel a DVTK és a Fehérvár?

Gyerekcipőben (-korcsolyában) jár még a klubidény, de máris kidülleszthetjük a mellkasunkat, mert légiósklubjaink közül az osztrák központú EBEL-ben a Fehérvár AV19 a harmadik helyen áll, a szlovák élvonalbeli Tipsport Ligában (TL) pedig a DVTK Jegesmedvék vezet!

Történelmi állás ez, hiszen a két szomszédos nemzetnek magasabb a hokikultúrája, mert akármilyen ütemben is fejlődünk, kitart a történelmi előnyük. Szlovákia például 2002-ben megnyerte az elit-világbajnokságot, idén mindkét válogatott az elitben szerepelt, és habár az osztrákokkal tavasszal éppenséggel a divízió 1/A-ban találkozunk majd, amíg az elmúlt évtizedben mi kétszer jártunk a legjobbak között, a „sógorok” hatszor. Persze az ő válogatottjaikat is a légiósok húzzák, csak amíg az ő légiósaik (között akadnak) NHL-esek, a mieink Finn- és Svédországban nyomják, ami nem semmi, de Észak-Európa és Észak-Amerika között is van egy-két szintnyi minőségkülönbség.

Szóval, az általános hátrányunk tagadhatatlan, a klubjaink – és ide sorolható kisebb lendülettel a szintén TL-es MAC Újbuda is – mégis tartják a lépést. Természetesen a válogatott és klubhoki két külön téma, úgyhogy érdemes közelebbről is megnézni, miként szaladt fel a dobogóra és annak a tetejére Ausztriában és Szlovákiában a Fehérvár és a DVTK.

Nyilván a Jegesmedvék első helye a nagyobb durranás, mivel a leánykori nevén Extraligának hívott bajnokságban még sosem állt az első helyen magyar klub. Ennek az egyik fő oka, hogy tavalyig nem is szerepelhetett itt honi együttes, hiszen 2018-ban vették be a mieinket hároméves szerződés keretében, évi 1.5 millió eurós díjjal, amit a szövetségen belüli költségátrendezéssel végül is állami kasszából fizettek. Az igazolások anyagi háttere már eltér, és például idén Miskolcra olyan játékosokat hoztak, akikkel inkább az elődöntő lehet a cél, nemcsak a rájátszásba jutás – innen nézve a jelenlegi első hely sem döbbenetes meglepetés.

Az előző, újonc TL-idényében sem volt rossz a DVTK, az utolsó alapszakasz-fordulóig versenyben állt az első hatba kerülésért, ami garantálta volna a playoffba jutását, ám lemaradt és pechére a MAC-cal került össze a wild card körben, ahol a magyar rivális „lekottázta”, és 3–0-lal kisöpörte. Ezért is erősítettek úgy a nyáron Borsodban, hogy ezúttal már ne lehessen kérdés a playoffszereplés.

Az igazolások eddig nagyon bejöttek: a Zvolentől elhozott klasszis hátvéd, a kanadai Davis Vandane 6+1-gyel a harmadik az egyéni ponttáblázaton, és átlagban több mint 24 percet játszik, az erdélyi center, Részegh Tamás 22 évesen pont/meccses átlaggal termel, a MAC-tól visszahozott kanadai-magyar bekk, Jesse Dudás ugyancsak, miközben a korelnök, a 34 éves Vas János 10 pontjával az egész mezőnyt vezeti!

És a DVTK nem a „futottak még” ellenfeleiből él, hiszen legutóbb a tavaszi bajnokot győzte le hosszabbításban, a másodiktól is pontot szerzett, a harmadikat pedig a rendes játékidőben verte meg. Tény, mostanáig a Miskolcnak volt a legtöbb meccse, és „csak” jobb gólkülönbséggel vezet az ugyancsak 12 pontos rekordbajnok Kosice ellen, viszont kedden azért játszott, mert a Banská Bystricának sűrű a menetrendje a Bajnokok Ligája-szereplés miatt – és azért csak nem kell elnézést kérni, hogy BL-szereplőt vert meg…

Kissé visszafogottabb az EBEL-es Fehérvár eredménysora, viszont amíg a szakmabeliek véleménye alapján a két légiósbajnokság felsőháza hasonló erősségű, addig a TL-ben nagyobb a színvonalcsökkenés lefelé haladva. Ezért látszik kevésbé fontosnak, hogy az Alba Volán a legutóbbi idényben „csak” 7., 9. és 10. helyezett ellen győzött most szeptemberben, miután a bajnok Klagenfurt elporolta. Ráadásul a Fehérvár már a 13. évét tapossa külföldön, volt már időlegesen alapszakaszelső és véglegesen középszakasz-harmadik is, nyert két meccset negyeddöntős párharcban is, ezek pedig olyan eredmények, amelyek TL-klubjainknál még váratnak magukra. De ha mindegyik csapatunk így halad tovább, nagyon szép idénynek nézünk elébe!