A juharleveles jégkoronggárda huszonnegyedik vb-aranyát nyerte

A bronzmeccset követően némileg megcsappant publikum előtt került sor a döntőre, viszont a csarnokban maradt orosz nézők a házigazdákat az elődöntőben búcsúztató finnek ellen kezdtek szurkolni, némileg érthetően…

Ennek ellenére a finneké volt a mérkőzés első helyzete, de az első gólt a hetedik percben a tengerentúliak szerezték. Egy emberelőnyös helyzetben Nash a palánk mellől váratlanul visszakanyarodott a finn kapu fel, majd mértani, egyben védhetetlen lövést küldött annak jobb oldalába.

Nem tudtak egyenrangú partnere lenni a finnek a kanadaiaknak, így általában utóbbiak elképzelései váltak valóra, és kapura is veszélyesebbnek bizonyultak.

A 14. percben aztán meg is duplázták előnyüket. Egy pazar, ám pattogósan érkező átadást Eric Staal a levegőből fonákkal ütött zseniális mozdulattal a finn kapuba.

A második harmadban látszott, hogy Kanadának jó az eredmény, míg a finnek minden lehetőséget kihagytak. Hiányzott az összpontosítás és az erő az északiakból, de ezt a büntetőkkel eldőlő nyolcaddöntő, majd a hosszabbításos elődöntőjüket követően aligha lehetett rajtuk számon kérni.

A 30. percben Armstrong találatánál – hátrált, de nem állt fel a finn védelem a kanadai akciónál, ráadásul az elődöntőt hozó Lehtonen kapus is mellényúlt a korongnak – már szinte el is dőlt a találkozó

A harmadik harmadra aztán erőn felül összekapta magát Finnország és olyan minden mindegy alapon elkezdett támadni. Ennek eredménye két gólt lőtt a már kissé kiengedő kanadaiak ellen, de elég volt az egygólos különbség, hogy utóbbiak összekapják magukat és rá tudjanak tenni egy lapáttal.

Nash lépett ki a hajrában, a félpályánál még két méter hátránya, a kapu elé érve már egy méter fórja volt, védője csak nagysokára tudta lerántani, de megakadályozni abban már nem, hogy estében el ne húzza a korongot Lehtonen előtt és fonákkal a hálóba ne lőjön.

Kanada 2004 után szerzett ismét aranyérmet, míg a tavalyi, számukra balul sikerült vb-t követően, amikor nem szereztek érmet, ismét felülhettek a sportág trónjára.

A tavalyi bronzérmes finnek eggyel előrébb léptek ugyan, de az „örök vesztest” ez aligha vigasztalja: 1992-től hétszer játszhattak a döntőben, de győzniük csak egyszer, 1995-ben a svédek ellen sikerült.