Az ügyet a már kilenc éve történt, a Santostól a Barcelonához történő átigazolása robbantotta ki: a törvényesség szempontjából sok sebből vérző üzlet miatt páran már megütötték a bokájukat, de komoly büntetést még senki sem kapott.
Neymar szülei, a Santos és a Barcelona, a két klub akkori vezetői, Odilio Rodrigues, illetve a Josep Maria Bartomeu, Sandro Rosell kettős mind fellélegezhettek a mostani döntés nyomán.
Neymar végig tagadta a vádakat, mondván, arra sem emlékszik, hogy részt vett-e a 2011-ben kezdődő tárgyalásokon. A botrányt a DIS nevű cég robbantotta ki, amely az akkor 17 éves futballista játékjogának 40 százalékáért kétmillió eurót fizetett, a transzferrel őket próbálták meg kigolyózni. A Barcelona 57.1 millió eurót fizetett, de ebből 40 milliót a Neymar családnak, és csak a fennmaradó összeg negyven százaléka lett a DIS-é, amely pert indított, és ötéves börtönbüntetést szeretett volna Neymar számára, valamivel kevesebbet Rosellnek és Bartomeunak, s nem mellékesen 149 millió eurós pénzbüntetést a feleknek.
A spanyol ügyészség később ötéves börtönbüntetést kért Rosellre, 8.4 milliós bírságot a Barcelonának, valamint két év börtönbüntetést Neymarra, tízmillió eurónyi pénzbüntetéssel.
A Baker McKenzie, a Neymar családot képviselő ügyvédi cég bebizonyította, hogy a spanyol bíróságok nem emelhetnek vádat Neymarék és a cégük, az N&N ellen, mivel a fenti cselekményeket brazil állampolgárok követték el Spanyolországon kívül – és az ügyvéd szerint ezek az „állítólagos bűncselekmények Brazíliában nem büntethetők”.
A Barcelona a később beismert adatok alapján 88 millió eurót fizetett Neymarért, a spanyol és a brazil klubot később hét-, illetve hárommillió euróra büntették a szabálytalanságok miatt.
Alaposan megbüntette az UEFA a Ferencvárost
