Sztárok árnyékában – Smahulya Ádám jegyzete

Még a Portugália elleni továbbjutás után volt vitám az öcsémmel, aki azt mondta, neki a mostani spanyol válogatottból hiányoznak a karakterek. Az olyan egyéniségek, mint amilyen Iker Casillas, Sergio Ramos, Gerard Piqué vagy épp Fernando Torres volt. Erre azt válaszoltam, hogy egyrészt ott van napjaink egyik népszerűbb s leginkább karakteres futballistája, Lamine Yamal vagy épp a torzonborz Marc Cucurella, de ha több izgalmas egyéniségre vágyik, akkor keressen egy jó filmet valamelyik videómegosztón. Bár értem, mire célzott az öcsike, világbajnokságot nem karakterekkel, hanem jó futballistákkal lehet nyerni.

Márpedig a spanyoloknál rengeteg kiváló futballista van.

Kezdjük azzal, hogy kapusposzton a Premier League-győztes, BL-döntős David Raya és a spanyol bajnok Joan García ül a padon, miközben Unai Simón vb-rekordot döntött azzal, hogy 650 percen át nem kapott gólt a tornán. Folytathatjuk azzal, hogy a kétszeres BL-győztes Fabián Ruiz jobbára csak csere – igaz, a belgák ellen épp ő kezdett a világ egyik legjobb középpályásának tartott Pedri helyett. No és természetesen ott van Mikel Merino, aki valóban nem klasszikus sztáralkat (az Arsenalban és a spanyol válogatottban is többen vannak, akik népszerűbbek nála), és most nagyon sok spanyol kisgyerek szeretne „csodacsere” lenni. Merino a két évvel ezelőtti Eb-n a házigazda németek elleni negyeddöntőben fejelt győztes gólt, most pedig előbb Portugáliának, majd Belgiumnak lőtt szintén győzelmet és továbbjutást érő gólt – úgy, hogy mindhárom alkalommal a kispadról érkezett a pályára (amúgy érdekesség, hogy a Pamplonában született futballista mindhárom gólt a régió védőszentje, Szent Firminus tiszteletére rendezett Sanfermines fesztivál alatt szerezte). Az édesapja, Miguel Merino az Osasuna futballistája volt, az édesanyja pedig profi kosárlabdázó, vagyis sportos családból származik, és nemrég neki is megszületett az első gyermeke. Nem sokkal a vb előtt sérüléssel bajlódott, a budapesti BL-döntőn nem is játszott, és kérdéses volt, egyáltalán ott lesz-e a vb-n. A története tehát messze nem unalmas és sablonos, és az is sokat elmond róla, hogy Luis de la Fuente szövetségi kapitány szerint a világ bármelyik csapatába beférne.

Az már inkább a mai labdarúgás látlelete, hogy a győztes gólja ellenére a FIFA a szurkolók szavazatai alapján Lamine Yamalt választotta a Belgium elleni mérkőzés legjobbjának. Mert a karakter és a népszerűség valóban fontos, és az sem kérdés, hogy a képességei alapján a Barcelona szélsője a spanyolok, sőt, az egész vb egyik legjobb futballistája. 

No, de Mikel Merino nélkül most aligha készülhetne a franciák elleni elődöntőre…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!