A svédek kapitánya a vb előtt: Nem vagyunk tökéletesek, de küzdünk egymásért

Hatvannyolc évvel ezelőtt Svédország döntőt játszott a világbajnokságon. Az angol George Raynor vezette kék-sárgák hazai pályán olyan válogatottakat múltak felül, mint a négy évvel korábban döntőt játszó Magyarország (2:1 a csoportkörben) vagy éppen a címvédő Nyugat-Németország (3:1 az elődöntőben), hogy aztán a solnai fináléban Brazíliával találkozzanak. A dél-amerikaiak már túl nagy falatnak bizonyultak: Vavá (2), Pelé (2) és Mario Zagallo góljaival a selecao 5:2-re győzött, megszerezve első világbajnoki címét.

Ha az időben előreugrunk napjainkig, de legalábbis a közelmúltig, nagyon úgy tűnt, hogy Svédország lemarad az idei tornáról – egészen addig, amíg egy másik angol szakember át nem vette a nemzeti csapat irányítását. Graham Pottert két fordulóval a selejtező zárása előtt nevezték ki, és bár csodát már nem tudott tenni, a Nemzetek Ligája-szereplés egy második esélyt adott a svédeknek az európai pótselejtezőben. Potter csapata pedig két kézzel ragadta meg! Az Ukrajna elleni 3–1-es győzelem után Solnában jöhetett a mindent eldöntő meccs Lengyelország ellen, amelyen Viktor Gyökeres a 88. percben szerezte meg a drámai továbbjutást érő gólt.

„Nagyon nehéz leírni vagy szavakba önteni az érzéseimet – fogalmazott Potter a FIFA hivatalos honlapjának adott interjújában. – Olyan élmény volt, mintha kiléptem volna a testemből. Láttam, amint a labda az utolsó pillanatokban a kapuba került, aztán a kispadról mindenki berohant a pályára, és csak azt kérdezgettem magamtól: ez most tényleg megtörtént? Kőkemény meccset játszottunk, mindent magában hordozott, amit egy pótselejtező jelent. Rendkívül büszke vagyok a csapatra, mert szenvednünk kellett, mélyre kellett ásnunk a sikerért, de sikerült, most pedig kiélvezhetjük az érte járó fantasztikus jutalmat.”

Elsőre talán meglepő, hogy a svéd szövetség választása éppen Graham Potterre esett, ám ha számba vesszük, hogy az edzői karrierjét a skandináv országban, az Östersundnál kezdte, minden más megvilágításba kerül. A kiscsapatot a negyedosztályból az élvonalig vezette, 2017-ben megnyerte a Svéd Kupát, amivel a klubtörténeti európai kupaszereplést is kivívta. Potter később a Swansea, a Brighton & Hove Albion, a Chelsea és a West Ham United kispadján is megfordult, de sosem gondolta, hogy Raynor nyomdokaiba lépve egyszer a svéd válogatottat irányítja.

 „Őszintén szólva nem gondolkodtam rajta – mondta a nemzeti csapat irányításáról. – Mindenki azt mondta, hogy a válogatott futball fantasztikus. Hálás vagyok, hogy átélhetem ezt az élményt, életem végéig emlékezem rá, hiszen egy álmom válik valóra azzal, hogy világbajnokságon vezethetem a csapatomat.”

Amikor Potter átvette a válogatottat, Svédország a vb-selejtezőben négy meccséből hármat elveszített, egyet döntetlenre hozott, és mindössze két gólt szerzett. A csoport utolsó helyén állt, önbizalom nélkül.

„A csapat rossz helyzetben volt az eredmények miatt – mondta a szövetségi kapitány – Sok volt a negatív hang, a futballisták elvesztették a hitüket önmagukban és egymásban. Egyénileg erősnek tűntünk, de csapatként újra össze kellett állnunk. Arra alapoztunk, hogy stabilitást teremtsünk a védekezésben, majd a támadásban, és persze a játékosok fizikai erejére építettünk.”

A svédek egyik legnagyobb erőssége a támadósor. Bár Szoboszlai Dominik liverpooli csapattársa, Alexander Isak sérülés miatt hiányzott, Viktor Gyökeres Ukrajna ellen mesterhármast szerzett, majd Lengyelország ellen is hős lett, Potter pedig nem győzte dicsérni az Arsenal csatárát.

„Viktor elképesztően fontos nekünk a pályán és azon kívül is – fogalmazott az 51 éves szakvezető. – A góljaival megnyerte a meccseket, de ugyanilyen fontos, ahogy dolgozik a csapatért, ahogy védekezik, ahogy önfeláldozóan futballozik. Egyszerűen elképesztő.”

Gyökereséknek szükségük is lesz erre a formára, hiszen a tunéziai, holland és japán válogatottat felvonultató F-csoport kifejezetten erős. Potter azonban azt szeretné, ha játékosai élveznék a megérdemelt lehetőséget.

„Ez a torna összehozza az embereket, és mi is hozzá akarunk tenni. Nem vagyunk tökéletesek, de ez a csapat, ha kell, képes szenvedni, küzdeni, és megmutatni, mit tud valójában. A lehető legjobban akarjuk képviselni Svédországot, csapatként és egyénileg is, és végső soron élvezni a vb-t.”

A SVÉD VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: 12 Viktor Johansson (Stoke City – Anglia), Kristoffer 23 Nordfeldt (AIK), 1 Jacob Widell Zetterström (Derby County – Anglia)
Védők: 21 Alexander Bernhardsson (Holstein Kiel – Németország), 14 Hjalmar Ekdal (Burnley – Anglia), 5 Gabriel Gudmundsson (Leeds United – Anglia), 4 Isak Hien (Atalanta – Olaszország), 6 Herman Johansson (FC Dallas – Egyesült Államok), 2 Gustaf Lagerbielke (Braga – Portugália), 3 Victor Lindelöf (Aston Villa – Anglia), 20 Erik Smith (St. Pauli – Németország), 15 Carl Starfelt (Celta Vigo – Spanyolország), 24 Elliot Stroud (Mjällby AIF), 8 Daniel Svensson (Borussia Dortmund – Németország)
Középpályások: 18 Yasin Ayari (Brighton & Hove Albion – Anglia), 7 Lucas Bergvall (Tottenham Hotspur – Anglia), 16 Jesper Karlström (Udinese – Olaszország), 10 Benjamin Nygren (Celtic – Skócia), 13 Ken Sema (Pafosz – Ciprus), 19 Mattias Svanberg (Wolfsburg – Németország), 22 Besfort Zeneli (Union Saint-Gilloise – Belgium)
Támadók: 26 Taha Ali (Malmö – Svédország), 11 Anthony Elanga (Newcastle United – Anglia), 17 Viktor Gyökeres (Arsenal – Anglia), 9 Alexander Isak (Liverpool FC – Anglia), 25 Gustaf Nilsson (FC Bruges – Belgium)
Szövetségi kapitány: Graham Potter (angol)