Merre tartasz, FIFA? – vb-botrányok

Már jóval a világbajnokság rajtja előtt gyülekezni kezdtek a felhők a rendezés felett, az Egyesült Államok kormányzata ugyanis szinte teljesíthetetlen feltételeket szabott egyes részt vevő válogatottak szurkolóinak. Az úgynevezett vízumóvadék-program 15 ezer dollár megfizetését írta elő az országba történő belépéskor, az illegális bevándorlás megakadályozására hivatkozva. Az összeget távozáskor visszatérítették ugyan, de a program összességében egy államilag legalizált zsarolással felérő vagyoni teszt volt, amely nyíltan a szegényebb nemzeteket büntette, például Elefántcsontpartot, Szenegált és a Zöld-foki-szigeteket. Az intézkedés akkor kapott kiemelt figyelmet – és kritikát –, amikor a tornán remeklő zöld-fokiak kapusa, Vozinha édesanyja, sok honfitársához hasonlóan, nem tudott beutazni az Egyesült Államokba, mert nem tudta kifizetni a díjat. Az ügy végül úgy oldódott meg, hogy az amerikai kormány ingyenes belépést biztosított az édesanyának, ami persze újabb felháborodásokat eredményezett a nem privilegizáltak körében.

A merkantilista alapú gondolkodás máshol is rányomta a bélyegét a tornára, kezdve az arcpirító jegyárakkal. A FIFA által bevezetett árképzési rendszer minden korábbinál drágább belépőket hozott, a New York-i döntőre például az Egyesült Államok legnépszerűbb viszonteladó weboldalain 6130 és 34 100 euró közötti áron lehetett jegyhez jutni. A túlzott infláció miatt a New York-i és a New Jersey-i főügyész bűnügyi vizsgálatokat indított, míg az Európai Futballszurkolók Egyesülete (FSE) és több fogyasztóvédelmi szervezetet már márciusban hivatalos panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz, amiért a FIFA „monopolhelyzetével visszaélve túlzott árakat”, valamint „átláthatatlan és tisztességtelen” vásárlási feltételeket szabott. A gyakorlat ugyanakkor azt bizonyította, hogy az egyértelműen méltánytalan árszabás is bőven túlkereslettel találkozik.

Szintén a torna kezdete előtt vetődött fel a kérdés, hogy az Egyesült Államokkal és Izraellel vívott háború közepette Irán részt vesz-e egyáltalán a világbajnokságon. Az amerikai tartózkodással járó kellemetlenségek miatt az iráni válogatottat arra kérték, hogy Mexikóban alakítsa ki a bázisát, annak ellenére, hogy a csoportmeccseit Los Angelesben és Seattle-ben rendezték. A közel-keleti csapat kénytelen volt néhány órával a mérkőzései lefújása után visszatérni Mexikóba, ami érthető panaszokat váltott ki a kevesebb pihenőidőhöz jutó játékosokból és edzőkből. Mindezek tetejében Markwayne Mullin, amerikai belbiztonsági miniszter megünnepelte Irán csoportkörös kiesését, és megvédte a csapattal szembeni bánásmódot.

A társrendező bevándorlási hatósága egy másik ügyben is „kitett magáért”: a szomáliai születésű Omar Abdulkadir Artan játékvezetőnek megtiltották a belépést az Egyesült Államokba, és vissza kellett térnie Törökországba, ahonnan a járata indult. A FIFA által a világbajnokságra akkreditált játékvezetőnek a kenyai Nairobiban található szomáliai nagykövetség segítségével diplomata-útlevelet állítottak ki, amelyet azonban az Egyesült Államokba érkezéskor nem fogadtak el. A FIFA kijelentette, hogy „nem avatkozik bele a fogadó országok bevándorlási folyamataiba”, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) viszont gesztust gyakorolva felkérte Artant, hogy vezesse az augusztusi PSG–Aston Villa európai Szuperkupa-mérkőzést Salzburgban.

Amikor aztán elkezdődtek a meccsek, újabb vitahelyzetek robbantak ki. A FIFA először vezetett be ivószüneteket a világbajnokságon, a körülményektől függetlenül, még a fedett stadionokban is. Az intézkedést, amelynek hivatalos célja a sportolók egészségének védelme volt, széles körben bírálták, mondván, nem más, mint újabb reklámlehetőség a televíziók és a FIFA számára. Az ivószünet azonban csak a jéghegy csúcsa volt, és az egyértelmű részrehajlások, valamint befolyásolások már jelentős aggályokat vetettek fel.

A nemzetközi sajtó, a játékosok és a világfutball jeles személyiségei többször is azzal vádolták meg a világbajnokság szervezőit, hogy Argentínát előnyben részesítik, Lionel Messinek mindent megengednek és elnéznek, miközben az ellenfeleket aránytalanul és jogtalanul sújtják. Mindjárt a címvédő első mérkőzésén, Algéria ellen kitört a balhé, mert miután Messi hátulról rátaposott Ajsza Mandi vádlijára, nemhogy lapot nem kapott, a VAR-szobából sem jelezték, hogy a játékvezetőnek érdemes lenne visszanéznie a belépőt. A torna legnagyobb bírói és VAR-botrányát az Egyiptom elleni 3–2-es nyolcaddöntő hozta, amelyen Musztafa Ziko szabályosnak tűnő gólját a pálya túloldalán korábban történt állítólagos szabálytalanság miatt érvénytelenítették, később viszont Mohamed Szalah tizenhatoson belüli buktatásáért sem ítéltek büntetőt és a VAR sem avatkozott közbe. Az elmaradó tizenegyesből ráadásul Argentína azonnali ellentámadást indított, és megszerezte a győztes gólt, ami után Egyiptom hivatalos panaszt nyújtott be a FIFA-hoz, nyílt részrehajlással vádolva meg a szövetséget.

A vitatott ítéletek sora az Anglia elleni elődöntőben folytatódott: az argentin játékosok rendkívül agresszív futballal az első tíz percben rekordszámú szabálytalanságot követtek el, a játékvezető mégis csak egy sárga lapot adott nekik az első félidőben. A legnagyobb felháborodást az váltotta ki, amikor Enzo Fernández hátulról megütötte Elliot Anderson fejét, ám még sárga lapot sem kapott érte.

A Northeastern Egyetem elemzése szerint a 2026-os vb nyolcaddöntőjéig Argentína a legszabálytalanabb csapatok közé tartozott, ugyanakkor száz szabálytalanságra vetítve a második legmagasabb arányban (6.7) változtatták meg a VAR-ítéleteket a javára, miközben a negyeddöntők előtt egyetlen hátrányos videóbíró-döntés sem született ellene. Ez a statisztikai aszimmetria megalapozta a „VARgentina” gúnynevet, jóval azelőtt, hogy a dél-amerikai csapat egyes játékosai – újabb botrányt okozva – pocsék vesztesnek bizonyuljanak a Spanyolország elleni döntőt követően, és erőszakos viselkedésükkel tegyék emlékezetessé a végjátékot.

A felsoroltak ugyanakkor szinte eltörpülnek a vb legkirívóbb túlkapása, Folarin Balogun eltiltásának visszavonása mellett. Az amerikai csatár piros lapot kapott a Bosznia elleni mérkőzésen, ami elméletileg eltiltással járt a következő, Belgium elleni nyolcaddöntőre – elméletileg, mert a gyakorlatban nem ez történt! Az Egyesült Államok elnöke felhívta ugyanis a FIFA vezetőjét, hogy vonja vissza a felfüggesztést, ami végül meg is történt, Balogun pedig pályára léphetett. Az egy dolog, hogy a belgák így is lemosták a pályáról a társrendező válogatottat, ám a külső, egyértelműen a politikai befolyásra alapozó beavatkozás általános megdöbbenést és mély megvetést váltott ki világszerte. Az UEFA ezúttal is elhatárolódott a FIFA-tól, az európai szövetség elnöke, Aleksander Ceferin végül a bojkottálta a döntőt, több tagszövetség nyíltan vállalta, hogy megrendült a bizalma a FIFA elnökében, míg az Európa Tanács felszólította a szövetséget, hogy kezdjen párbeszédet arról, hogyan lehet megvédeni a labdarúgást a politikai, pénzügyi és fogadási nyomástól. „A politikai befolyás már magán a játéktéren is érezhető, és amikor a szabályokat nyomásgyakorlással kijátsszák, bármilyen eredmény megkérdőjelezhető” – jegyezte meg az ET főtitkára, Alain Berset egy nyilatkozatban, míg Joseph Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség korábbi elnöke feltette a kérdést: „Quo vadis, FIFA?” – azaz, „Merre tartasz, FIFA?”

 (A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. július 25-i lapszámában jelenik meg.)