Mennyből a pokolba – Bodnár Zalán jegyzete

Az olasz futball hívei hozzászokhattak, hogy a latinos szenvedély szélsőségeket eredményezhet, pokolból a mennybe, mennyből a pokolba olykor gyors az átmenet. De azért nem nyolc hónap alatt szokott megtörténni…

Legutóbb 2017 novemberében érezte magát a legmélyebb dantei bugyorban az olasz válogatott, amikor elbukta a svédek elleni vb-pótselejtezőt, és – a járvány miatt is – csaknem négy év kellett hozzá, hogy onnan paradicsomi magasságokba jusson a tavaly nyári Európa-bajnoki diadallal.
De az a nyár már messze jár, Észak-Macedónia visszalökte az azúrkékeket a pokol fenekére.

Sokak szerint ez most még keserűbb, mint a svéd bukta. Akkor legalább lehetett bűnbakot találni, Gian Piero Ventura szövetségi kapitányra bohócsipkát adni, és a legtöbb játékosra is ráhúzni a vizes lepedőt, hiszen alig voltak már köztük a 2006-os világbajnok hősök vagy a 2012-es Eb-döntősök közül. Most viszont kit lehet hibáztatni? Roberto Mancinit, aki poraiból támasztotta fel a válogatottat, és első nekifutásra Eb-t nyert? A selejtezőben két fontos tizenegyest is elrontó Jorginhót, aki az Eb nagy csillaga volt, és decemberben még Aranylabdát követelt neki az ország? Gian­luigi Donnarummát, akit nemrég megválasztottak az Eb legjobb játékosának? A csibész Giorgio Chiellinit, akit a spanyolok elleni Eb-elődöntő tizenegyespárbaja előtt bemutatott performansza után Itália összes nagymamája azonnal örökbe fogadott volna?

Inkább csak csóválhatják a fejüket az olaszok, hogy milyen ironikus játék is ez a labdarúgás. Hogy úgy kapnak ki, ahogy ők kísértették évtizedeken át a világot: az egyik oldalon 32 kapura lövés eredmény nélkül, a másikon egy kontra és egy gól a végén. Vagy hogy direkt délre (Palermóba) viszik a meccset, ahogy emberemlékezet óta szokták a legfontosabb találkozókkal, erre egy volt Palermo-játékos ríkatja meg az egész országot.

Mi jelenthet vigaszt ebben a helyzetben?

Amikor a svédek ellen hasalt el az olasz csapat, azzal a címmel írtam publicisztikát: Most megtörtént a bármi. A futballra értettem persze, de azóta, ebben a 2020-as évtizedben eddig sajnos tényleg megtörtént minden, amit korábban elképzelni sem lehetett: még véget sem ért egy pusztító világjárvány (amely Olaszországot is jelentősen sújtotta), kitört egy háború Európában, amelynek nem látni a végét.

Azt hiszem, megtanultuk, hogy azt is túl lehet élni, ha olaszok nélkül rendeznek világbajnokságot.
Már ha lesz egyáltalán vb…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!