Radomir Antics

Játékosként a Szloboda Uzsicében kezdte el profi karrierjét, innen emelte ki 1968-ban a Partizan Beograd, ahol egészen 1976-ig tevékenykedett a védő, miközben egy alkalommal a nemzeti csapatban is felléphetett. 28 éves korában kezébe vette  a vándorbotot:  két idényt a Fenerbahcében, kettőt a Zaragozában, négyet a Luton Townban töltött el, nem is sikertelenül. Különösen Angliában volt népszerű, 1983-ben bennmaradást ért az utolsó fordulóban a Manchester Citynek vágott gólja.

Visszavonulása után felcsapott pályaedzőnek a Partizannál Nenad Bjekovics keze alá dolgozva (már játékosként megszerezte az edzői papírokat), majd az akkoriban igen sikeresen tevékenykedő tréner, Vujadin Boskov ajánlására a Zaragoza élére került (a Partizannál éppen nemkívánatos személy lett).

Lendületesen látott munkához, be is hozta az ötödik helyre a bajnokságban Kily Gonzálezéket, és később sem lankadtak fiai, így csapott le rá 1991 nyarán a Real Madrid. A fővárosi gigásszal  Hugo Sánchezestől, Emilio Butraguenóstól, Míchelestől, Gheorghe Hagistól és Robert Prosineckistől vezette a tabellát, ám télen Ramón Mendoza elnök felváltotta a holland Leo Beenhakkerrel, aki aztán szépen le is építette a gárdát.

Antics a Real Oviedóval vigasztalódott, hiszen benntartotta a kiscsapatot beugróként, ennek jutalmaképpen az Atlético Madrid hírhedett edzőfaló prezidentéje, Jesús Gil megtisztelte bizalmával. Nem várt sikerrel: a matracosokkal megnyerte a bajnokságot és a kupát is! Igaz, olyan klasszisokból gazdálkodhatott, mint Molina, López, Santi, Solozábal, Milinko Pantics, Vízcaino, Diego Simeone, Luboslav Penev vagy Kiko. 1998 nyarán azonban menesztették, bár kétszer is szerepet kapott még Madrid piros-fehér felében.

Ismét a Real Oviedo berkeiben tért volna magához, ám kieséstől Stan Collymore leigazolásával sem menekültek meg. Nem az ő hibája volt, ezért is esett rá 2003 elején a Barcelona vezetőinek választása, de a bajnokságban hiába javított vele kilenc helyet a csapat, a BL-ben hamar kiestek. Utódja, Frank Rijkaard aztán feljutott a futballvilág csúcsaira a katalánokkal.

Antics a Celta Vigónál folytatta, szintén vészhelyzetben, a bajnokság közepette érkezve, ám csak két hónapig bírta, majd felmondtak neki is a gyenge eredmények miatt. Ki is esett akkor a Celta. Szinte mindenki leírta már, nem úgy odahaza: 2008 nyarán, miután nélkülük rendezték a kontinenstornát, a szerb válogatott élére került.

Szerződése félmillió eurós vb-részvételi bónuszt irányzott elő a mesternek, aki nem is hagyta a summát a kasszában, hiszen a románok és az osztrákok mellett a franciákat is megelőzve lettek elsők selejtezőbeli csoportjukban. A már 61 éves Antics jó érzékkel nyúlt (kéretik nem félreérteni) a fiatalokhoz (Nenad Milijasz, Zoran Tosics, Ivan Obradovics, Milos Kraszics, Miralem Szulejmani, bízott meg korábbi kiegészítő emberekben (Marko Pantelics), és csábított el kettős állampolgárokat (Neven Szubotics). Szerencséjére felbukkant egy újabb gólerős szerb támadó Milan Jovanovics, egy fiatal karmester-ígéret Zdravko Kuzmanovics személyében, de jelentősen növelte volna vb-esélyeiket, ha Bojan Krkic nem a spanyol válogatottat választja...