Videó: amikor a magyar válogatott játszotta az Eb első meccsét

A magyar labdarúgó válogatott eddig kétszer került be a kontinensbajnokság legjobb négy csapata közé, először 1964-ben. Akkoriban igen jó csapatunk volt, hiszen a mieink két évvel előtte a chilei világbajnokságon csoportelsőként jutottak be a negyeddöntőbe, ahol peches körülmények között maradtak alul 1:0-val Csehszlovákiával szemben.

Az 1964-es Európai Nemzetek Kupája selejtezőjében Baróti Lajos együttese előbb Walest (3:1 és 1:1), a nyolcaddöntőben az NDK-t (2:1 és 3:3), a nyolc között Franciaországot búcsúztatta, az utóbbit ráadásul két győzelemmel (2:1 és 3:1).

A négyes döntő első meccsén, a madridi elődöntőben a Santiago Bernabeuban lépett pályára a magyar csapat, amelyből sérülés miatt hiányzott a zseniális jobbszélső, Sándor Csikar, akinek a helyén a 19 éves Bene Ferenc kapott lehetőséget, míg az előretolt középcsatár szerepét Tichy Lajos és Albert Flórián töltötte be. Bene meghálálta a bizalmat, mert a spanyolok vezetése után egy szemfüles góllal, a kapus által kiejtett labdából a 84. percben egyenlített. Hiába reklamáltak hevesen a hazaiak, lökdösték a belga bírót, ő hajthatatlan maradt, következett a hosszabbítás. Az újpesti csatár a ráadásban háromszor is a fináléba rúghatta volna a magyar csapatot, ám a helyzetek kimaradtak, még a második oldalon Amancio betalált (1–2), és a házigazda spanyolok meg sem álltak a kontinenselsőségig.

Sovány vigasz, hogy a meccs után a hazaiak kapusa azt nyilatkozta, hogy ilyen jó csapat ellen még életében nem védett!

A magyar válogatottnak a barcelonai bronzmeccsen csekély érdeklődés mellett – ismét hosszabbítás után – sikerült 3:1-re legyőznie Dániát. Ezzel meglett a harmadik hely, amely akkor csalódást jelentett, viszont máig a legjobb magyar eredmény a kontinensbajnokságok 1960 óta íródó történetében (sajnos ez utóbbi mérkőzésről nem található felvétel a világhálón).