Egy vezér gyermekkora – Thury Gábor jegyzete

A Nemzeti Sport Eb-értékelése alapján Schäfer András lett a magyar válogatott legjobbja 9-es osztályzattal. Páratlan felfutás az övé: 2020 augusztusában hívta meg Marco Rossi szövetségi kapitány a törökök és az oroszok elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésre készülő válogatott 25 tagú keretébe. Szeptember 3-án, a Törökország elleni idegenbeli 1–0-s siker alkalmával mutatkozott be a csapatban, 2021 júniusában bekerült az Eb-keretbe, 4-én, a Ciprus ellen 1–0-ra megnyert mérkőzésen megszerezte első válogatott gólját, bevarrta a léc alá a labdát.

Dióhéjban ennyi a pedigréje, de karrierje több ennél, s nem csupán azért, mert Ciprus ellen kiharcolt egy 11-est is, csak az kimaradt… A meccs után sérült klubtársa, a szintén dunaszerdahelyi Kalmár Zsolt – egyik Eb-szakértőnk – azt nyilatkozta, reméli, a kontinensbajnokságon is kiemelkedőt nyújt. Nos, bejött a jóslata. Vagy ahogy Lang Ádám a Ciprus és Írország elleni júniusi felkészülési találkozó előtt mondta, itt a lehetőség, hogy néhányuk berúgja az ajtót.

Az Illés Akadémiáról induló Schäfer András berúgta, ha lehet azt mondani, tokostul. A Ciprus elleni meccsen kiderült, Szoboszlai Dominik és Kalmár Zsolt hiányában a középpályán vezér kerestetik. Ám nem magától értetődő, kiből lesz az. Nemcsak játéktudás, habitus függvénye is. Nem lehet valakit csak úgy kijelölni, holnaptól ő látja el Szoboszlai Dominik vagy Kalmár Zsolt feladatát. Ehhez az is szükséges, hogy a társak maximálisan elfogadják. Nos, a középpályást 22 évesen nemcsak befogadták, hanem elfogadták a többiek – időnként vezérszerepben is.

Ugyanakkor a „természetes kiválasztódás” része, hogy az illető érezzen magában erőt a feladat(ok) elvégzésére, személyisége legyen belülről motivált. Vagy (és) legyen kisugárzása. Ezek nem maguktól értetődő és körülírható fogalmak egy-egy sportolóval kapcsolatban, elméletben persze igen, gyakorlatban megannyi tényező befolyásolja, karizmatikus egyéniség lesz-e valakiből vagy sem.
Nem mondom, hogy Schäfer játéka kiforrott, azt sem, hogy képes egyenletes teljesítményre, ám vitathatatlan, van benne kurázsi. Ne feledkezzünk el Marco Rossiról sem: volt szeme és bátorsága Schäferhez nyúlni.

Állt a srác a németek elleni 2–2 után, sírva énekelte a magyar szurkolókkal a Himnuszt, folytak a könnyek az arcán. Én pedig azt gondoltam magamban: öreg, vége a gyermekkornak.
Egy formálódó vezér gyermekkorának.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!