Az eddigi Eb-aranyérmesek közül a spanyolok az egyetlenek, akiket tíz éven belül háromszor is le tudott győzni a magyar válogatott – ráadásul nyolc gólt szerezve, mind a háromszor idegenben.
Puskás Ferenc és Kubala László hírnevének – utóbbi spanyol szövetségi kapitány is volt – , valamint az ugyancsak odakint élő kitűnő menedzsernek, Östreicher Emil köszönhetően a hetvenes és nyolcvanas években a magyar válogatott többször is meghívást kapott, hogy felkészülési – akkoriban barátságosnak hívott – mérkőzést játsszon Spanyolországban.
A mieink szívesen elfogadták az invitálást, de nem mindig voltak „udvarias” vendégek.1981 tavaszán a vb-selejtezőkre készülő válogatott Valenciában lépett fel az éppen soron következő világbajnokág házigazdái, a spanyolok ellen. A Mészöly Kálmán irányította csapat sokakat meglepve parádés játékkal kirukkolva simán, 3–0-ra verte meg ellenfelét, és ettől a győzelemtől akkora lendületet kapott, hogy többek között az angolokat is megelőzve csoportgyőztesként biztosította helyét az 1982-es világbajnokságon.
Három évvel később, 1984-ben már Mezey György volt a szövetségi kapitány, ám a válogatott a téli hónapokban továbbra is szívesen edzőtáborozott a kellemes éghajlatú dél-európai országban. És ha már ott járt, ismét kiállt egy mérkőzésre az ibériaiak ellen. A jól megszervezett magyar védelemnek ezt a cádizi 90 percet is sikerült kapott gól nélkül lehoznia, a győztes találatról pedig ezúttal Garaba Imre, no meg az ellenfél kapusa, Francisco Buyo gondoskodott. Bár a győzelem mértéke ezúttal minimális volt (1–0), ám a siker értékét növeli, hogy az a spanyol csapat szűk félév múlva ezüstérmet nyert a franciaországi Európa-bajnokságon!
Mészöly Kálmán a második kapitányi időszakát töltötte a válogatott élén, amikor megfiatalított együttesével, 1991 márciusában ismét az Ibériai-félszigetre látogatott. A spanyolok közvetlenül előtte idegenben győzték le az angolokat. Ez azonban egy cseppet sem vette el a magyar játékosok önbizalmát, és a jelenleg a Paksot irányító Bognár György vezérletével úgy vágtak négyet a vendéglátóiknak, hogy a meccs vége akár 7–2 is lehetett volna, ide. A már rutinos Kiprich József, valamint a fiatal Lőrincz Emil is duplázni tudott ezen a mérkőzésen. Garaba Imre – egyedüli játékosként – harmadszor is tagja volt a Spanyolországban győztes magyar tizenegynek.
„A magyarok nyilaitól vérzik Hispánia" – harsogott másnap a Nemzeti Sport címlapján.
Nem is apró szépséghiba viszont, hogy az 1981 és 1991 közötti időszak egyetlen spanyolországi tétmeccsén, az 1989 novemberi vb-selejtezőn viszont 4–0-ra kikapott a magyar csapat. Ráadásul a jelzett időszak alatt játszott két hazai meccsből egyet sem nyertek meg a mieink, mindkettő döntetlennel zárult.
Egyébként a 2002-es – a Puskás Ferenc Stadion névadó-avató mérkőzése, amely 1–1-es döntetlennel zárult – találkozó óta eltelt 19 évben egyszer sem választottak ellenfélnek bennünket az időközben Európa-, majd a világ tetejére is feljutott spanyolok.
