Hiánypszichózis – Deák Zsigmond jegyzete

Didier Deschamps 2015 óta mellőzi Karim Benzemát a francia labdarúgó-válogatottból. Eddig különösebb tét nélkül véleményezhettük a szövetségi kapitány döntését, aki az erkölcsi okokat (a Real Madrid klasszisa közvetítőként részt vett társa, Mathieu Valbuena pikáns témájú megzsarolásában) előrébb helyezte a szakmai érveknél (Benzema évek óta a világ egyik legjobb csatára). Köztünk szólva a gallok eredményessége így sem hagyott maga után túl sok kívánnivalót – a vb-címvédőről és a legutóbbi Eb ezüstérmeséről beszélgetünk –, de ez az ő örömük és érdemük. Az viszont már egyértelműen a miénk, hogy ezúttal külső szemlélés helyett számunkra is téttel bír Benzema hiánya: így akkor nem játszik majd ellenünk az Európa-bajnokságon! Most mondhatnánk pikírten, hogy már csak Mbappét és Griezmannt kell lefogni, de nem erre akarom kanyarítani a vezérfonalat, sokkal inkább arra, távoli érdeklődőből 2016 után megint aktív résztvevőivé váltunk a kontinensviadalnak.

Nyilván nem szép a riválisok bajára apellálni, de felesleges taglalni, aki nekik hiányzik, az nekünk kevésbé, és viszont. Hozzáteszem, bizonyos világsztárok inkább játsszanak csak ellenünk, mert papíron úgyis erősebb a csapatuk, viszont, ha ők ott vannak a pályán, minden más megvilágításba kerül. Itt természetesen leginkább Cristiano Ronaldóra gondolok: öt évvel ezelőtt mennyivel jobban esett 3–3-ra végezni a későbbi győztes portugálokkal vele együtt, nézve csodás megmozdulásai mellett mémeket érő gyermeki duzzogását a magyar gólok után. A most is csoportellenfél luzitánokat momentán Pedro Neto, a németeket Goretzka sérülése szomorítja, a franciáknál Tolisso és Martial maródi, mint összeállításunkból kiderül. Távolabbra egyelőre felesleges nézni, de általánosságban minden további nélkül leszögezhető, hogy a holland Blind és Van Dijk, a belga Witsel, a spanyol Carvajal és Bernat, az olasz Verratti és Zaniolo, az angol Gomez vagy épp a walesi James hiánya gyengíti az Eb-mezőnyt. Ezúttal a mi gondunk is válogatott szintre emelkedik, szegény Kalmár térdsérülését nem csak Dunaszerdahelyen siratják, Szoboszlai Dominik felépülését sem kizárólag Lipcsében várják repesve, miközben riválisainknak nem jön rosszul középpályánk „folytonossági hiánya”.

A lényeg természetesen mégsem az, ki nem lesz ott az Eb-n, hanem hogy aki ott lesz, miképp teljesít.

Velünk együtt.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!