Eb 2016: Mérhetetlen csalódás, nehezen tudom feldolgozni – Náksi Attila

Az Európa-bajnokság ideje alatt mi magunk is utánajártunk, hogy honnan a dal, amelyet a szurkolók megállás nélkül énekeltek a magyar válogatott franciaországi szereplése alatt. Náksi Attillával a primate.hu készített interjút, és a téma természetesen a magyar Eb-himnusz volt.

A Stereo Palma néven szólóban zenélő Náksi elmondta, hogy bár rengetegen énekelték és sok helyen is szólt a '90-es évek slágere az Eb ideje alatt, nem gazdagszik meg a jogdíjakból.

„(...) a körúton nincs jogdíjbefizető automata, amelybe minden elhangzás után be kell dobni mindenkinek egy százast.... szóval azért legyünk realisták: az, hogy az emberek éneklik, szeretik, az nem jelenti, hogy ebből fogok meggazdagodni. És ez így is van jól. Ez mára már nem egy dal a rádióból, hanem egy rigmus, amit a szurkolók énekelnek.”

Náksi a helyszínen tekintette volna meg a magyar válogatott Ausztria ellen 2–0-ra megnyert első csoportmérkőzését, amely után egy magyar bulit is csaptak volna Bordeaux-ban. A zenész sajnálatára ez nem jött össze.

„Igen, sajnos a bordeaux-i bulira és a meccsre nem értünk ki, mert Londonban ragadtunk a francia légi irányítók sztrájkja miatt... mérhetetlen csalódás volt, nehezen tudom feldolgozni ezt. Hatalmas hiányérzetem van, hogy nem láthattam a csapatot élőben az Eb-n..."

„Az éjjel soha nem érhet véget” elterjedéséről, ahogyan a szerző tapasztalta:

„Körülbelül egy éve a Carpathian Brigade (a magyar válogatott szurkolói csoportja – a szerző) kezdte el énekelni, ők vitték be a stadionba a dalt és aztán a selejtezők alatt meccsről meccsre egyre erősödött, egyre többen énekelték. A norvégok ellen volt a fordulópont, akkor felkerült a Nemzeti Sport Online felületére egy videó, és onnan nem volt megállás. Aztán a szurkolók a hivatalos dalnak is megválasztották és elkezdődött az utazás, amelyre 44 éve vártunk" – emlékezett vissza Náksi Attila.

Végül a magyar válogatott Eb-szerepléséről és klubszimpátiájáról:

„Nagyszerű teljesítményt tettek le a fiúk az asztalra, igazi csapatként, tudatosan, büszkén játszottak. Ilyet magyar válogatott ezer éve nem produkált. Meghaltak a pályán, és ezt a szurkolók és a nézők díjazták is! Én általában a kiemelt meccseket, derbiket, és a válogatottat kísérem figyelemmel, továbbá mivel gyerekként a Fradiban jégkorongoztam, a szívem odahúz.”