Cesare Prandellivel gyakorlatilag madarat lehetett volna fogatni a csütörtök esti diadalt követően, amikor válaszolt kollégánk kérdéseire.

– Azt jósolta, hogy a középpályán dől el a németek elleni meccs. Igaza lett?
– Úgy érzem, igen. A pálya belső részén egyértelműen mi uraltuk a játékot, láthatták, nem véletlenül mondtam a meccs előtt, hogy a középpályán Európa egyik legjobbjai vagyunk. Nemcsak rengeteget futnak a játékosok, de rendkívül kreatívak, technikailag kiválóak, olykor úgy járatták a labdát, hogy ahhoz az ellenfél hozzá sem tudott szagolni. Mindig volt egy pluszemberünk, akihez passzolni lehetett, így elöl Antonio Cassano már azt csinálhatta, amihez a leginkább ért – egy az egyben vehette fel a harcot a védőkkel.

– Sokan azt mondják, élete egyik legjobbját nyújtotta a támadó. Egyetért velük?
– Én inkább azt mondanám, hogy itt a tornán biztosan most nyújtotta a legjobbját. Olykor én is csak ámultam a pálya szélén, olyan cseleket mutatott be, hogy legszívesebben táncra perdültem volna.

– Hatvan perc után lecserélte. Ennyi volt a lábában?
– Igen. Sajnos ennyit bírt. Muszáj volt váltani. De amíg pályán volt, zseniálisan játszott.

– És Mario Balotelli?
– Róla nem is beszélve. Hihetetlenül koncentrált volt. Nagyon erős, a kapu előterében képtelenség őt elnyomni, erre lehet alapozni, mondom ezt akkor is, ha ezúttal nem éppen az erejét kihasználva lőtte a két gólját. Az üres területekre nagyszerűen fut be, szinte minden négyzetcentimétert kihasznál, ha tízszer beindul, ötször biztosan megkapja a labdát – onnan pedig már csak rajta múlik, mire jut vele.

– Miért üvöltött be neki többször is a pályára?
– Ez csak amolyan edzői pluszmunka. Mario olyan játékos, aki szinte bármit képes megoldani egyedül, néha mégis az orrára kell koppintani. Üvöltözöm vele, lelkesítem, hogy ne lankadjon a figyelme, ha ziccert ront, majd a következőt berúgja. Úgyis lesz még helyzete. Neki biztosan lesz… Mostanra tökéletesen megismertük egymást, elismerem, eleinte voltak gondjaink egymással, előfordult, hogy olyat tett, ami az én viselkedési kódexembe nem fér bele – de úgy néz ki, sikerült valamelyest betörni őt.

– Még mindig a spanyolokat tartja favoritnak?
– Egyértelműen. Noha egy csoportból indultunk, tudtuk, leginkább ott is csak mögöttük van esélyünk továbbjutni. Megtettük azt a lépést, szépen elaraszolgattunk a fináléig, minden tőlünk telhetőt megtettünk. Egy biztos: izgalmas lesz a döntőben újra találkozni.

A német–olasz meccset a helyszínen nézte végig Jürgen Klinsmann is. A korábbi sztárjátékossal, a nationalelf volt szövetségi kapitányával szintén sikerült beszélgetnie kollégánknak.

„Megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy kikapunk az olaszoktól – mondta az amerikaiak szövetségi kapitányaként dolgozó szakember, a korábbi kiváló (nyugat)német válogatott csatár, aki világ- és Európa-bajnokságot is nyert. – A csoportkörben nem láttam semmi különöset Cesare Prandelli együttesétől, és bár az angolok elleni produkció már figyelmeztető volt, nem hittem volna, hogy kiejt bennünket. Jól kieszelték a taktikát, sikeresen leblokkolták a középpályánkat.”

Ha valaki, Jürgen Klinsmann remekül ismeri a jelenlegi német válogatottat, Joachim Löwöt annak idején ő vette maga mellé a csapathoz.

„Nagyon drukkoltam neki – mondta „Klinsi”. – Hihetetlenül lelkiismeretes pali, biztos vagyok benne, hogy az olaszokat is a legapróbb részletekig kielemezte, nála aligha akarhatta bárki is jobban a sikert. Óriási sansz volt az Európa-bajnokság megnyerésére, hát majd legközelebb.”

A két sztáredző roppant barátságos volt a Nemzeti Sport Eb-n dolgozó újságírójával: és vajon Cesare Prandellinél a beszélgetés során miként jön a képbe Détári Lajos, és mit gondol Dárdai Pálról Jürgen Klinsmann – nos, ezekre a kérdésekre választ talál a szombati Nemzeti Sportban!

A NEMZETI SPORT HELYSZÍNI TUDÓSÍTÓINAK MOBILITÁSÁT AZ I30 FORGALMAZÓJA, A HYUNDAI HOLDING HUNGARY KFT. BIZTOSÍTJA.