Őket gyászolta a sportvilág 2012-ben

Vágólapra másolva!
2012.12.30. 11:38
null
Morgen Ferdinánd (1990–2012)
Év végi visszapillantó cikkeink között több olyan is található, amely könnyedebb hangvételű, az eseményeket igyekeztünk a humor oldaláról is megközelíteni, ám 2012 sem csupán a mókáról és kacagásról szólt. Meg kell emlékeznünk a hazai és a nemzetközi sportvilág azon nagyjairól, akik az elmúlt 12 hónapban hagytak itt bennünket örökre. A két lista nem teljes körű, de sajnos így is nagyon hosszú…

Talán a magyar sport idei legmegdöbbentőbb eseménye, hogy október 10-én mindössze 21 éves korában elhunyt Morgen Ferdinánd. Az Atomerőmű SE ifjú kosárlabdázója szívműtéte után szanatóriumban lábadozott.

A nagy tehetségnek tartott, a válogatott keretbe is meghívott centernek főartéria-elégtelensége volt, a nyáron kiderült: szívműtétet kell rajta végrehajtani az ősszel, mivel egy kontroll kimutatta, a beavatkozás nem halogatható tovább.

Az Atomerőművel magyar bajnoki címet szerző Morgen maga úgy jellemezte állapotát a Nemzeti Sportnak, hogy a fő aortája túl tág, és gyakorlatilag bármelyik pillanatban megrepedhet.

A beavatkozásra szeptemberben került sor, ennek során kicserélték a beteg főaortát, majd Balatonfüredre szállították a kosárlabdázót.

Plézer Gábor, a paksi klub technikai vezetője elmondta, a center szerda este lett rosszul. „Múlt csütörtökön került be ismét a szívkórházba, aztán az este összeesett, megállt a szíve, és már nem tudták újraéleszteni” – mondta Plézer Gábor.

Rátgéber László megrendülten nyilatkozott az MTI-nek:

„Ő volt a jövő embere, az adottságai és képességei alapján pár éven belül Magyarország legjobb kosarasa lehetett volna – mondta a szakvezető. – A nyáron jelezte nekem, hogy a szívproblémái miatt nem tud sportolni, de én azóta is bizakodtam, hogy egy napon visszajön. Nagy szüksége lett volna a válogatottnak az Eb-selejtezőkön egy ügyes játékosra, aki a 210 centije ellenére a külső posztokon is bevethető, biztosan szerepelt volna a meccseinken. Borzasztóan le vagyok sújtva.”

A híres kép Melbourne-ből, amely bejárta a világsajtót
A híres kép Melbourne-ből, amely bejárta a világsajtót

Áprilisban hunyt el Zádor Ervin olimpiai bajnok vízilabdázó. Az 1956-os melbourne-i olimpián vívott Magyarország–Szovjetunió elődöntő egyik hőse Kaliforniában hunyt el, a Ripon Aquatics sportegyesületben a haláláig tartott edzéseket. Egy foglalkozás után lett rosszul, az orvosai már nem tudták megmenteni.

Az említett olimpiai mérkőzés után a kiváló vízilabdázó egy fotó kapcsán világhírnévre tett szert. A mérkőzés hevében egy szovjet játékos, Prokopov úgy arcon ütötte Zádort, hogy vére szó szerint vörösre festette az uszoda vizét. Fotója bejárta a világsajtót, amely – az ötvenhatos forradalom leverése után egy hónappal – különösen érzékeny volt a szovjet–magyar kapcsolatok alakulására.

Az NBC televíziós társaság vendégeként 1999 nyarán, 43 év után látogatott először haza. Akkor mondta: amerikai lett magyar szívvel. Három felnőtt lánya közül Christin a dél-kaliforniai egyetem vízilabdacsapatával főiskolai bajnokságot nyert.

Az 1965-ben a női kézilabda-válogatott szövetségi kapitányaként vb-címet szerző Török Bódog október 16-án, nem sokkal 89. születésnapja előtt hunyt el. Az edzőfenomén évtizedeken át volt a sportág meghatározó alakja – a montreali olimpián bronzérmes lett a csapatával –, és november másodikán ünnepelte volna a 89. születésnapját. A Magyar Kézilabda-szövetség saját halottjának tekinti.

A mester 303-szor ült a válogatott kispadján
A mester 303-szor ült a válogatott kispadján

Edzőként a Kispest női csapatánál próbálgatta a szárnyait, ekkor 1947-et írtak. A következő állomás a Goldberger nagypályás együttese volt, de ekkor már utánpótlás-neveléssel is foglalkozott: három-négy csapat ifjú tagjai lesték a szavát.

A nagy kiugrás 1955-ben következett – ekkor bízták meg a női válogatott irányításával, amit 1978-ig hihetetlen energiával, szívvel és lélekkel végzett. Ezek az esztendők aranybetűkkel íródtak a magyar kézilabdában. Női csapatai 1957 és 1978 között – az 1965-ben Dortmundban nyert világbajnoki cím mellett – olimpiai harmadik helyezést szereztek Montrealban (1976), valamint vb-ken ezüst- (1957) és bronzérmeket (1971, 1975, 1978).

Elképesztő sorozata – amelyről mindig szerényen beszélt – aligha utolérhető: 303-szor ült a válogatott kispadján, és csapata 186-szor nyert, 69-szer döntetlent ért el, illetve csupán 48-szor kapott ki.

A válogatottban 23 éven át legalább száz játékos leste, szinte itta Török Bódog minden szavát, tanácsát, utasítását. Akkor is hűséges maradt a kézilabdához, amikor elköszönt a válogatott kerettől, hiszen a nyolcvanas években a szövetségben dolgozott, a sportág hasznára kamatoztatta a tapasztalatait. Szaklapot (Kézilabdázás) írt és szerkesztett, a kilencvenes években pedig még aktívan edzősködött: egy-egy alacsonyabb osztályú csapat mellett a Nosztalgia-válogatott gyakorlásait vezette.

A MAGYAR SPORT HALOTTAI, 2012
Földes Dénes (január 4., labdarúgás, 1943)
Rózsavölgyi István (január 27., középtávfutás, 1929)
Losonczi Flórián (február 2., labdarúgás, 1944)
Bácskai Márta (február 4., atlétika, 1960)
Bertóti Éva (február 7., röplabda, 1935)
Rusorán Péter (február 14., vízilabda, 1940)
Bognár Ferenc (február 21., labdarúgás, 1932)
Fekete Árpád (február 26., labdarúgás, 1921)
Kutasi Róbert (március 1., sportvezető, 1964)
Pázmándy Péter (március 23., labdarúgás, 1938)
Bartáné Nagy Csilla (március 29., kosárlabda, 1953)
Pálmai József (április 6., kézilabda, 68 évesen)
Széplaki Gyula (április, kézilabda, 1945)
Garamvölgyi Ágoston (április 19., labdarúgás, 1928)
Boday Ferenc (április 23., labdarúgás, 1940)
Gerliczki János (április 27., labdarúgás, 1937)
Györkő Antal (május, labdarúgás, 1939)
Bartha Ferenc (május 7., kosárlabda, 1943)
Elek Gyula (május 23., kézilabda, 1932)
Stolcz János (május 25., labdarúgás, 1942)
Kulcsár Ferenc (május 27., labdarúgás, 1948)
Kalocsay Henrik (május 22., atlétika, 1940)
Frank Tamás (június 5., sportvezető, 1946)
Miklós József (június 14., labdarúgás, 1949)
Mayer József (július 14., röplabda, 1932)
Nagykaposi Elemér (július 22., labdarúgás, 1940)
Sipos János (augusztus 3., sportriporter, 1951)
Bogár Pál (augusztus 17., kosárlabda, 1927)
Csernai Tibor (szeptember 11., labdarúgás, 1938)
Szente András (szeptember 14., kajak-kenu, 1939)
Antalpéter Tibor (szeptember 15., röplabda, 1930)
Gyurasits István (október 5., kosárlabda, 1946)
Dávid Róbert (november 4., labdarúgás, 1932)
A sorrendet az elhalálozás dátuma határozta meg, a zárójelben az utolsó adat a születési év.

 

Április 30-án az egyesült államokbeli Arizonában 26 éves korában szívroham következtében meghalt Alexander Dale Oen, a norvég úszósport kiemelkedő alakja, aki Gyurta Dániel egyik legnagyobb vetélytársa volt az utóbbi évek világversenyein.

Alexander Dale Oen (1985. május 21.–2012. április 30.)
Alexander Dale Oen (1985. május 21.–2012. április 30.)

„Az olimpiai esélyesnek számító norvég fiú az Egyesült Államokban, arizonai edzőtáborozás közben hunyt el. Tréning után, a zuhany alatt találtak rá holtan” – mondta Gyárfás Tamás, a hazai szövetség elnöke, az Európai Úszóliga (LEN) alelnöke a 100 méteres mellúszásban tavaly hazája első világbajnoki aranyérmét megszerző, a 2008-as pekingi olimpián ugyanebben a számban második, 200-on kétszeres Eb-ezüstérmes Dale Oen tragédiájáról.

A segítség perceken belül a helyszínre érkezett, de hiába próbálták megmenteni a 26 éves fiatalembert, nem jártak sikerrel. A júniusban nyilvánosságra hozott boncolási jegyzőkönyv szerint koszorúér-betegség okozhatta a mellúszó halálát. A szakértő Lawrence Czarnecki azt írta a boncolási jegyzőkönyvben, hogy a boncolási és a rendelkezésére álló vizsgálati eredmények alapján szerinte Dale Oen halálát a koszorúerek érelmeszesedése okozta.

Gyurta Dániel az olimpiai bajnoki cím megszerzése után bejelentette, hogy aranyérme másolatát elküldi Dale Oen családjának.

Hetekkel az úszó halála előtt az olasz másodosztályú Pescara–Livorno futballmérkőzésen összeesett, majd a kórházba szállítást követően elhunyt Piermario Morosini, a Livorno 25 éves középpályása.

Piermario Morosini (1986. július 5.–2012. április 14.)
Piermario Morosini (1986. július 5.–2012. április 14.)

Filkor Attila csapattársa az összecsapás 31. percében lett rosszul. Az érte érkező mentőautó néhány percet késlekedett, ugyanis nem tudott bejutni a pályára, mert egy rendőrautó elállta a bejáratot. A hatósági járművet vezető rendőr ellen belső vizsgálatot indítottak, s hétfőn felfüggesztették a munkavégzés alól.

A 25 éves középpályás halálát követően elvégzett boncolás eredményeit nem találták kielégítőnek az illetékesek, így újabb vizsgálatok elvégzését rendeltek el. Az ANSA olasz hírügynökség jelentése szerint a tragédiát egy veleszületett szívbetegség okozta, amely sokszor áll fiatalon, hirtelen elhunyt emberek halála mögött. Az örökletes betegség következtében a pusztuló szívizom helyét fokozatosan kötőszövet és zsírszövet foglalja el.

A haláleset miatt az arra a hétvégére kiírt bajnokikat elhalasztották, a egy héttel később minden találkozó előtt egyperces gyászszünettel emlékeztek Morosinire.

Mindössze 37 éves korában, leukémiában elhunyt Alexandro Alves do Nascimento – futballistanevén Alex Alves –, a Hertha BSC egykori kitűnő csatára.

Alex Alves (1974. december 30.–2012. november 14.)
Alex Alves (1974. december 30.–2012. november 14.)

A brazil támadó 2000-ben igazolt 7.5 millió euróért az akkor már Király Gábort és Dárdai Pált is soraiban tudó Hertha BSC-hez. Nyolcvanegy Bundesliga-mérkőzésen huszonöt gólt szerzett a Hertha színeiben, kétszer Ligakupát nyert a berliniekkel. Mindkét győztes fináléban betalált a Schalke 04 hálójába.

2000-ben egy csodálatos átemeléssel ő szerezte az év gólját – a Köln ellen, egy középkezdés után. Az ezzel kiérdemelt érmet a Hertha Alex Alves gyógyíttatásának céljára árverezte el.

Alex Alvesnél egy évvel a halála előtt, 2011 novemberében diagnosztizáltak leukémiát – már betegen játszott karrierje utolsó szezonjaiban –, de a játékos ezt csak 2012 októberében tárta a nyilvánosság elé. Kemoterápiája sikertelennek bizonyult. A jaúi Amaral Carvalho rákklinikán hunyt el.

ŐKET IS GYÁSZOLTA A SPORTVILÁG 2012-BEN
Jorge Andrés Martínez Boero (január 1., argentin, motorsport, 1973)
Anatolij Koleszov (január 2., orosz, birkózás, 1938)
Sztyepan Oscsepkov (január 3., orosz, kajak-kenu, 1934)
Szakurai Takao (január 10., japán, ökölvívás, 1941)
Miljan Miljanic (január 13., jugoszláv, labdarúgás, 1930)
Lefter Kücükandonyadis (január 13., török, labdarúgás, 1924)
Finn Pedersen (január 14., dán, evezés, 1925)
Eduard Ivanov (január 15., orosz, jégkorong, 1938)
Sarah Burke (január 19., kanadai, síakrobatika, 1982)
Jirí Raska (január 20., cseh, síugrás, 1941)
Jeffrey Ntuka (január 21., dél-afrikai, labdarúgás, 1985)
Angelo Dundee (február 1., amerikai, ökölvívás, 1921)
Roald Aas (február 18., norvég, gyorskorcsolya, 1928)
Dick Davies (február 25., amerikai, kosárlabda, 1936)
Jaime Graca (február 28., portugál, labdarúgás, 1942)
Charlie Hoag (március 8., amerikai, kosárlabda, 1931)
Júlio César González (március 10., mexikói, ökölvívás, 1976)
Vigor Bovolenta (március 24., olasz, röplabda, 1974)
Pete McCaffrey (március 24., amerikai, kosárlabda, 1938)
Viktor Koszicskin (március 30., orosz, gyorskorcsolya, 1938)
Xenia Stad-de Jong (április 3., holland, atlétika, 1922)
Mark Lenzi (április 9., amerikai, műugrás, 1968)
Murray Rose (április 15., ausztrál, úszás, 1939)
Valerij Vasziljev (április 19., orosz, jégkorong, 1949)
Terrence Spinks (április 26., brit, ökölvívás, 1938)
Junior Seau (május 2., amerikai, amerikai futball, 1969)
Rashidi Yekini (május 4., nigériai, labdarúgás, 1963)
Lee Richardson (május 13., brit, salakmotor, 1979)
Vlagyimir Apciauri (május 15., grúz, vívás, 1962)
Bob Boozer (május 19., amerikai, kosárlabda, 1937)
Edoardo Mangiarotti (május 25., olasz, vívás, 1919)
Johnny Tapia (május 27., amerikai, ökölvívás, 1967)
Mark Midler (május 31., orosz, vívás, 1931)
Paul Pietsch (május 31., német, Formula–1, 1911)
Vlagyimir Krutov (június 6., orosz, jégkorong, 1960)
Nemanja Nesics (június 6., szerb, evezés, 1988)
Manuel Preciado (június 6., spanyol, labdarúgás, 1957)
Nyikolaj Ivanov (június 8., orosz, evezés, 1949)
Eugene Selznick (június 10., amerikai, röplabda, 1930)
Teófilo Stevenson (június 11., kubai, ökölvívás, 1952)
Pahino (június 12., spanyol, labdarúgás, 1923)
Nils Karlsson (június 16., svéd, sífutás, 1917)
Alketasz Panaguliasz (június 18., görög, labdarúgás, 1934)
Miki Roqué (június 24., spanyol, labdarúgás, 1988)
Vjacseszlav Ionov (június 25., orosz, kajak-kenu, 1940)
Ann Curtis (június 26., amerikai, úszás, 1926)
Jerzy Kulej (július 13., lengyel, ökölvívás, 1940)
Sixten Jernberg (július 14., svéd, sífutás, 1929)
Philippe Bugalski (augusztus 10., francia, rali, 1963)
Félix Miélli Venerando (augusztus 24., brazil, labdarúgás, 1937)
Szergej Ovcsinnyikov (augusztus 29., orosz, röplabda, 1969)
Sid Watkins (szeptember 12., brit, F1-es főorvos, 1928)
Víctor Cabedo (szeptember 19., spanyol, kerékpár, 1989)
Corrie Sanders (szeptember 23., dél-afrikai, ökölvívás, 1966)
Benjamin Alonso Ezquerra (szeprember 26., spanyol, labdarúgás, 2004)
Barbara Ann Scott (szeptember 30., kanadai, műkorcsolya, 1928)
Kenny Rollins (október 9., amerikai, kosárlabda, 1923)
Alex Karras (október 10., amerikai, amerikai futball, 1935)
Helmut Haller (október 11., német, labdarúgás, 1939)
Emile Allais (október 17., francia, alpesi sí, 1912)
Fiorenzo Magni (október 19., olasz, kerékpár, 1920)
Margaret Osborne duPont (október 24., amerikai, tenisz, 1918)
Jeff Blatnick (október 24., amerikai, birkózás, 1957)
Konsztantyin Virupajev (október 31., orosz, birkózás, 1930)
Milt Campbell (november 2., amerikai, atlétika, 1933)
Alekszandr Berkutov (november 7., orosz, evezés, 1933)
William Grut (november 20., svéd, öttusa, 1914)
Héctor Camacho (november 24., Puerto Ricó-i, ökölvívás, 1962)
Adam Ndlovu (november 26., zimbabwei, labdarúgás, 1970)
Jovan Belcher (december 1., amerikai, amerikai futball, 1987)
Jerry Brown (december 8., amerikai, amerikai futball, 1987)
Klaus Köste (december 14., német, torna, 1943)
Leslie Claudius (december 20., indiai, gyeplabda, 1927)
Arkagyij Vorobjev (december 22., orosz, súlyemelés, 1924)
Othmar Schneider (december 25., osztrák, alpesi sí, 1928)
Valentyin Borejko (december 27., orosz, evezés, 1933)
Václav Drobny (december 28., cseh, labdarúgás, 1980)
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik