Jönnek a pomogácsok! – Malonyai Péter jegyzete

A kényelem nagy úr, de – óvatosan ugyan – a lustaság kifejezés sem érvénytelen itt. Legalábbis ha a gépekről van szó. Hogy saját példával szolgáljak, amikor még nem volt mosógép(ünk), nagy sóhajjal vágtam neki az áztatástól az öblítésig tartó folyamatba, most viszont, amikor már családtag a gép, a teregetéshez látok hozzá nehezen.
A kényelem nagy úr, de – óvatosan ugyan – a lustaság kifejezés sem érvénytelen itt. Legalábbis ha a gépekről van szó. Hogy saját példával szolgáljak, amikor még nem volt mosógép(ünk), nagy sóhajjal vágtam neki az áztatástól az öblítésig tartó folyamatba, most viszont, amikor már családtag a gép, a teregetéshez látok hozzá nehezen.

Persze azért mindig kész a „mű”, az „alkotó” megpihenhet, ám hiába a Madáchtól orozott kép, a gépek egyre csak jönnek és jönnek – még a felsorolásukra sincs hely itt.

Azaz már nem egyszerűen masinák, hanem robotok, sőt maga az intelligencia támad – mesterségesen.

A Deloitte tanácsadó cég aktuális elemzésében igyekszik feltárni, hogy mennyi mindent köszönhet a mesterséges intelligenciának a sport is. A tavalyi tokiói olimpia adataival érvel roppan meggyőzően. Addig rendben van, hogy a különféle kütyük segítségével pontos képet kaphat egy-egy stáb a sportoló aktuális állapotáról; a szervezés, a kommunikáció s persze a marketing könnyebb, ám vannak területek, ahol talán jobb lenne az agyat, a feladatok megoldására alkalmas embert megtartani a középpontban.

A mesterségesen létrehozott tudat irányítja a módit, s ebben – mondhatnak akármit – benne van a létező képességeink lebecsülése. Mert tudományosan üdvözölhetem, hogy a számítógépből remek hangokat lehet kicsalni, ám – maradva Tokiónál – idegen tőlem, hogy az olimpia dalát sem tisztán egy felkért, illusztris zeneszerző komponálta. Főként, hogy nem egy nagy was ist das, csak honfitársaim közül Eisemann Mihály vagy Fényes Szabolcs posztumusz is kenterbe veri.

De ez legyen az én nosztalgiázó bajom, fontosabb – rögzíti a Deloitte –, hogy ideje esélyegyenlőséget teremteni a mesterséges intelligenciánál is a sportban, ne érje aránytalan hátrány a szegényebb nemzeteket. És akkor még ott van a morál is, például a Die Aktuelle német lap merénylete: mesterséges intelligencia segítségével interjút készítettek a 2013-ban kómába eső Michael Schumacherrel. A család perel, a főszerkesztőt leváltották, ám – ismerve szenzációhajhász korunkat – meglehet, az ilyen jó ízlés elleni támadások csakhamar mindennaposak, ne adj' Isten természetesek lesznek.

Jómagam a mi kis agyunkra esküszöm, legyen akármilyen véges a teljesítőképessége. A mesterséges intelligencia pedig olyan valami, ami nem a hétköznapok fegyvere. Szűk kör van otthon a témában, én csak félhetek. És kiabálhatom, ami a Négyszögletű Kerek Erdőben járta: „Jönnek a pomogácsok!”

A mese a zseniális Lázár Ervin agyából pattant ki.

Természetesen.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!