Gyász: nyolcvanéves korában elhunyt Tóth Mária, az NS egykori munkatársa

Két kéznél több nem szükséges, hogy megszámoljam, hányan ismerték a mai szerkesztőségből. Most, az új évben emlegettük „Tóthmarcsit”, motyogtam is szégyenkezve, fel kellene hívni. Esztendőkkel ezelőtt nagy néha rácsörögtem, de legalább két éve nem érdeklődtem…

Emlékszem, egy alkalommal sütire invitáltam, de a vízvezeték-szerelőt várta, máskor meg az Örs vezér téri IKEA-ban össze is futottunk, valósággal a nyakamba ugrott, és úgy szorított. Az iránytűje 100 évet mutatott Észak és Dél között, de csak 80 lett belőle. Furcsa…

Az általa felügyelt szolgáltatórovatba, a Hírcsatornába kerülne a gyászhíre, ő várta a hívásokat, a hasáb felett ez volt olvasható kis telefonpiktóval „megbolondítva”: Tóth Mária 138-2452. Gyorsan fel is hívom! De hogy kezdjem, mit mondjak, amikor beleszól: Mi van veled, édes Gabikám…?