Bánhidi Ákos: Megint bizonyítottunk!

– Sírunk vagy nevetünk?
– A kvalifikációs eredményeink megfelelnek az előzetes számításainknak, reménykedtünk két váltó olimpiai indulásában, sőt, hároméban is, ám részben a mezőny erőssége, részben a nehézségeink miatt, a fiúk esetében keménynek tűnt a dió, még jómagam is kevésbé bíztam a srácok sikerességében – válaszolta Bánhidi Ákos, a Magyar Országos Korcsolyázószövetség gyorsasági ágazati igazgatója. – Mindez azt is jelenti, hogy ha számszerűen nézem a végeredményt, semmiképpen sem szabad sírnunk, még akkor sem, ha borzasztóan sajnálom, hogy a női váltó nem lesz ott Milánóban. Ha Jászapáti Petra nem sérül meg, játszva összehozzák ezt a lányok, mi több, akár még a dobogóra is odaérhettek volna az olimpián.

– A női váltó miatt azért mégiscsak keserédes ez a nagyszerű eredménysor, vagyis az, hogy két váltónk és összesen hat magyar rövid pályás gyorskorcsolyázó lesz ott Milánóban.
– Megerősíteném azért, hogy a kvóták száma reálisnak és igencsak jó teljesítménynek is mondható. A lányoknak megvolt az esélye a kijutásra még úgy is, hogy a négy versenyből kettő nem sikerült: nem volt szerencsés, hogy nem a közvetlen vetélytársainkkal futottunk az esetek többségében, hanem a legerősebb csapatokkal, de azért ne menjünk el a saját felelősségünk mellett sem, hiszen Dordrechtben megint „jött” egy rossz váltás, és ilyen történt máshol is. Ettől függetlenül azt gondolom, a lányoknak ott a helye a világ legjobb nyolc csapata között.

– A férfioldalról ez nem feltétlenül mondható el?
– A srácok a harmadik kvalifikációs versenyen csak centikkel maradtak le a negyeddöntőben a hollandoktól és a dél-koreaiaktól, aztán a helyosztó futamban a világ egyik legjobb csapatát, Kanadát is megverték, vagyis az látszott, hogy egyre jobban összeáll minden, jól muzsikált a négyes – kétségtelen, hogy itt, Dordrechtben a szerencse is mellénk állt. Más kérdés, hogy az elődöntős futamuk „messziről bűzlött”: amikor három, közel azonos szinten lévő csapat fut együtt, márpedig a holland, a kanadai és a japán ilyen, ott gyakorta előfordul egy összeakadás, vagyis ilyenkor ott kell lenni a nyakukban. A srácok ott voltak, ennek jutalma az A-döntő. Meg a milánói repülőjegy.

– Mérhetetlen büszkeséget érzek a hangjában – okkal, teszem hozzá gyorsan.
– Fenntartom, amit korábban mondtam: jelenleg a reális helyünk a középmezőny tetején van, közvetlenül az élmezőny után. Újabb világklasszisokat kell találnunk, nevelnünk, olyanokat, akik képesek egy teljes sort a magasba emelni. Még nem tartunk itt, de azt hiszem, megint bizonyítottunk, s erre tényleg nagyon büszke vagyok. A magyar short track az elmúlt tizenöt évben történelmet írt, az kitörölhetetlen a könyvekből, ám a nehézségek után sem szűnt meg létezni – a veszteségeink ellenére is ott vagyunk a térképen. Ha nem is feltétlenül az éremért küzdhetünk majd Milánóban, de a pontszerző helyekért mindenképpen – ezért fogunk dolgozni továbbra is nagyon keményen az olimpia rajtjáig.