Ötkarikás történetek: Jesse Owenst a németek is ünnepelték – még 33 nap a rajtig

Cipészinas, zöldségszállító és rakodómunkás is volt Jesse Owens, mielőtt négyszeres olimpiai bajnok lett. Az 1936-os berlini játékok legnagyobb sztárja tízgyermekes családban született az egyesült államokbeli Alabamában, szegénységben nőtt fel.

A gyerekként sokat betegeskedő Owensszel tornatanára szerettette meg a futást, megengedte neki, hogy reggelente edzhessen a pályán, elvégre délutánonként dolgoznia kellett. Tehetsége hamar megmutatkozott, a futószámok mellett magas- és távolugrásban is sorra döntötte meg a rekordokat – 1935-ben kevesebb mint egy óra alatt állított fel négyet.

Nem férhetett hozzá kétség, hogy ott a helye az 1936-os olimpiai csapatban, mégsem volt egyértelmű, hogy elutazik Berlinbe. Az ellenséges politikai légkör miatt többen is aggodalmukat fejezték ki Owens indulásával kapcsolatban, de ő mindenáron bizonyítani akart.

Bizonyított is.

Nemcsak a rezsimnek, hanem a német nézőknek is, akik ünnepelték a 100 és 200 méteren, valamint a 4x100-as váltóban aranyérmet szerző atlétát. Távolugrásban értelemszerűen nem neki szurkoltak, legnagyobb riválisa ugyanis az Európa-rekorder német Luz Long volt, akitől aranyérmet reméltek a rendezők. Nagyon úgy tűnt, hogy a világcsúcstartó Owens már a selejtezőből sem jut tovább, mert az első két kísérleténél egyaránt belépett…

…aztán a legenda szerint odasétált hozzá Long, és ellátta néhány tanáccsal. Owens később azt mondta, csak kitalálta a történetet, mindenesetre a harmadik ugrása érvényes volt, a döntőt 8 méter feletti ugrással nyerte meg.

S hogy ki gratulált neki elsőként? Naná, hogy Luz Long, akivel a berlini olimpia után barátok lettek, ám a német nagyon fiatalon meghalt a második világháborúban. Long levelet is írt a frontról Owensnek, aki később így beszélt egykori riválisáról: „A hazám ellen fogott fegyvert, mégis úgy szerettem, mint a testvéreimet.”

Ezért (is) szép az olimpiai eszme.