Az 1949. március 10-én Budapesten született Eipel Ferenc a Ferencváros saját nevelésű játékosaként, Lakat Károly irányítása alatt 1969. augusztus 6-án mutatkozott be a föld-fehérek első csapatában, a Vienna ellen 2–0-ra megnyert felkészülési mérkőzésen, csereként – írja a klub honlapja.
Első tétmeccsét csak 1973 októberében játszotta az akkor 24 éves fedezet a Gwardia elleni varsói UEFA-kupa-találkozón, Csanádi Ferenc csapatában.
Utolsó találkozója az 1976. április 6-án, a csehszlovák Zbrojovka Brno ellen lejátszott KK-meccs volt, Dalnoki Jenő irányítása alatt, majd Dorogra igazolt.
A Ferencvárosban 32 alkalommal lépett pályára, 12 bajnoki, 3 hazai kupatalálkozón, 3 nemzetközi tétmeccsen, s 14 egyéb díj- és barátságos mérkőzésen.
Az 1973–1974-es idényben Magyar Kupa-győztes és bajnoki ezüstérmes volt, egy évvel később tagja volt a KEK-döntős együttesnek.
Eipel Ferenc az aktív játék után éveken át volt a magyar női labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, később pedig visszatért a Ferencvároshoz, a női csapat pályaedzője volt a 2009–2010-es idényben.
Ünnepi gálamérkőzéseket rendez április elején a BVSC
Csendes alföldi este – Malonyai Péter jegyzete
