Igazából egy visszatérő álmon múlt, hogy nem az 1996-os atlantai olimpián nyert ezüstérme jelentette pályafutása csúcsát. A Sportkrém stábjával megosztotta, hogyan kapaszkodott fel újra a gyűrűre, miután már eldöntötte, ő többet nem megy le a tornaterembe.
Miután Sydney-ben olimpiai bajnok lett, azt hitte, ha nem is aranyélete lesz, de biztosított a jövője. Azonban miután 2003-ban abbahagyta a versenysportot, rá kellett döbbennie, mekkorát tévedett.
„Mindent megnyertem az életemben, 2000-ben, amikor olimpiai bajnok lettem, minden létező szavazáson elsőként végeztem – még Brad Pitt is mögöttem volt – elevenítette fel a 20 évvel ezelőtti eseményeket. –Ezért azt hittem, könnyebb lesz a sorsom, de mindenért meg kellett küzdenem. 2003 a pályafutásom vége, az új életem, a szenvedésem kezdete – nem volt egyszerű megtalálni a helyemet a civil életben, sőt, a mai napig úgy érzem, hogy ez nem sikerült, hiszen nincs fix állásom. 2003-ig is éltem át érdekes dolgokat, de ami utána jött, az egy külön történet.”
A külön történetek közül videónkban felidézte, miképpen találta magát egyik napról a másikra egy bár pultja mögött. Egyébként akkoriban egyszerre három állása is volt, minimális pihenőidővel, s bár a családi háztartás vezetése sem kevés feladattal jár, mégis komfortosan érzi magát ebben a szerepkörben. A Sportkrém stábjával azt is megosztotta, hogy néz ki mostanság egy napja.
Ha arra is kíváncsi, miért jelentett 1995 fordulópontot az olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornász életében, mit élt át az olimpiai aranyat érő gyakorlata közben Sydney-ben, mi az, amivel még foglalkozik a mindennapokban a háztartáson kívül, akkor keresse a Nemzeti Sport Sportkrém mellékletét, péntek helyett kivételesen a szerdán megjelenő számban.
Hétvégén rendezik az első Keleti Ágnes-emlékversenyt
Két magyar döntős Taskentben a torna Challenge-vk-n
