Gyász: újabb olimpikon, Sándor István is elment

Ha valakinek, hát neki igazán kalandos, sikerekben és komoly megpróbáltatásokban gazdag élete volt. Az 1920-ban született sportembernek a legrosszabbkor jött a II. világháború, hiszen az evezés szempontjából a legjobb éveiből rabolt el a világégés. Az 1948-as, londoni olimpiára így is kijutott volna, de mivel a Vörös Meteorból a Ferencvárosba igazolt, kiejtették az ötkarikás küldöttségből.

Ő ezek után sem adta fel. 1952-ben úgy jutott ki Helsinkibe, hogy a nyolcas gerincét a meteorosok adták. Ő amolyan számkivetettként is képes volt kiharcolni, hogy az olimpián végül 6. helyen végző magyar nyolcas vezérevezőse lehessen.

Sándor Istvánról tudni kell, mindmáig ő az egyetlen honi evezős, aki úgy szerezte a 18 magyar bajnoki címét, hogy az évek során valamennyi evezős hajóegységben legalább egyszer az első helyen végzett.

1969-ben Amerikába távozott. Jóhiszeműen taxisofőrnek állt, és csak évek múltán derült ki, hogy nem jelentették be. Kanadába ment tovább, ahol 76 éves koráig kemény fizikai munkát kellett végeznie azért, hogy megkaphassa a minimális nyugdíjat.

Többszöri telefonbeszélgetéseink alkalmával ismételten elmondta, magas korát a már szintén „nyolcvanas" élettársának, Veronikának köszönheti. Még egy-két évvel ezelőtt is gyakran „lemerészkedett" a lakásuk szuterénjában lévő konditerembe és ergométeren rendszerint evezgetett is.

Az utóbbi időben a szívével is voltak problémák, operáción is átesett.

Színes, karakteres egyéniségének emlékét az evezőstársadalom megőrzi. Temetése – kívánságára – a Farkasréti temetőben lesz, később meghatározásra kerülő időpontban.