Darts: Taylor hirtelenhalál-győzelme és bukása – top 5 vb-döntő

5. Phil Taylor– Raymond van Barneveld – 2009

Az ötödik helyen a 2009-es vb-döntő végzett. Ebben az évben érte el a győztes a döntők legmagasabb körátlagát a PDC-vb-k történetében. Taylor 110.94-et dobott, Van Barneveld 101.18-at. Ez utóbbi a második legmagasabb vesztes átlag a finálékban, csak Dennis Priestley előzi meg 1996-ból 101.48-cal.

Taylort nyilván fűtötte a vágy a visszavágásért, azért a vereségért, amelyet a hollandtól szenvedett el 2007-ben. Másrészt 2008-ban nem is jutott el a döntőig, először a PDC-vb-k történetében. A legenda megmutatta, hogy csak ideiglenesen mondott le a trónjáról.

Van Barneveldnek lényegében semmi esélye sem volt. Taylor 2:0-ra vezetett, amikor a holland szépített, ám utána már nem tudott szettet nyerni, Taylor 7:1-gyel diadalmaskodott.

4. John Part–Phil Taylor – 2003

Taylor úgy jutott el a döntőbe, hogy azt megelőzően 44 (!) meccsen nem kapott ki világbajnokságon. Sőt, ha hozzávesszük az 1994-es, legelső PDC-vb-t (akkor még WDC – World Darts Council néven), akkor elmondható, hogy a szervezet égisze alatt rendezett vb-ken 49 meccsből 48-at megnyert (a ’94-es finálé volt az egyetlen kivétel – vereség Dennis Priestleytől). John Part sem kisiskolásként döntőzött. A kanadai játékos már egyszeres világbajnoknak vallhatta magát (a BDO-nál), és egyszeres vb-döntősnek a PDC-nél (éppen Taylortól kapott ki 2001-ben 7:0-ra).

Part villámrajtot vett, megnyerte az első három szettet, majd 4:1-re alakította az állást. Kezdett volna elúszni a meccs Taylor számára, de a címvédő gyorsan észbe kapott, s régi fényében csillogva sorozatban négy játszmát nyert meg, ezzel átvette a vezetést.

Azonban ahelyett, hogy Part megadta volna magát az „Erőnek”, szintén fordított, így már a kanadainál volt az előny 6:5-tel. Taylor nem hibázhatott, és nem is tette, 6:6 után jött a döntő szett. Ebben Part előbb elvette Taylor kezdését, majd hozta a sajátját. Taylor még szépített, ám a negyedik leget Part nyerte meg, véget vetve Taylor nyolc vb-címet számláló, 44 meccses szériájának.

Összefoglaló

3. Gary Anderson–Phil Taylor – 2015

Phil Taylor két év után először jutott el ismét a világbajnoki döntőig. Gary Andersonnak sem ez volt az első fináléja, az Adrian Lewistól elszenvedett 2011-es veresége után nyílt ismét lehetősége a végső győzelemre. Túlzás nélkül állítható, hogy Gary Anderson lényegében két vb-döntőt vívott egyetlen tornán. Az elődöntőben ugyanis a címvédő és első helyen kiemelt holland Michael van Gerwent búcsúztatta. A 16-szoros világbajnok Taylortól is szép teljesítmény volt a döntő, és egyáltalán nem lehetett már az odáig vezető útját formalitásnak tekinteni.

Az elején mindketten nyertek egy-egy szettet. Taylor sokkal feszültebbnek tűnt, Anderson arcáról meg eleinte alig lehetett letörölni a vigyort, annyira élvezte a játékot. Taylor pontatlanná vált, Anderson remekül koncentrált, így 3:1-re elhúzott. Ám ekkor az „öreg” lendült bele, és két nagyon sima 3:0-s szettel egyenlített, majd a vezetést is átvette!

Kulcsfontosságúnak bizonyult a nyolcadik játszma. Taylor elhúzhatott volna 5:3-ra is, ám három nyílból sem tudta megdobni a dupla 12-es kiszállót a döntő legben. Anderson viszont élt a lehetőséggel, egyenlített.

A kilencedik partiban Anderson kétleges hátrányból fordított, majd a hatodikat is megnyerte, így egyetlen szettre került a vb-címtől. Ekkor azonban ismét Tayloron volt a sor. Valahogy összekapta magát, s 6:6-ra egyenlített, így jött a döntő szett.

Anderson állva hagyta Taylort, és végeredményben simán, 3:0-val elhódította a világbajnoki címet.

Összefoglaló

2. Phil Taylor–Kevin Painter, 2004

Az előző évi PDC-vb-n Taylor eljutott a döntőig, de ott kikapott a kanadai John Parttól, s ezzel 1994 után először szenvedett vereséget világbajnoki meccsen, veretlenül megvívott 44 mérkőzés után. Az angol így kettőzött erővel próbálta meg bizonyítani, hogy a kudarc ellenére még mindig a legjobb. Nem ment simán, bár a döntőig vezető úton mindössze négy szettet veszített (19-et kellett megnyerni). Az akkor tízszeres világbajnok Taylor az első kiemelt volt a tornán, a szintén angol Painter a tizedik.

Meglepetésre Painter 4:1-es előnyre tett szert. Kockázatos dobásokat is bevállalt, például a második szett döntő legjét úgy hozta 100 pontról (Taylor 8-on állt ekkor), hogy egy sima 20-as után kétszer ment rá a dupla 20-ra. Az ötödik szettben pedig kétleges hátrányból fordított.

Könnyen lehetett volna 5:1 is, ám Painter nem élt a lehetőséggel. Taylor viszont igen, s így felzárkózott 4:3-ra. Painter kritikus helyzetben hozta a nyolcadik szettet, ám Taylor ismét erősített, s előbb egyenlített, majd 6:5-re átvette a vetetést. Painter nem tudta tartani a meccs első felében mutatott szintet. Ezzel együtt a „Művész” nem omlott össze, s 6:6-ra egyenlített.

A döntő szettben, amelyet kétleges különbséggel kellett hozni a győztesnek, Painter 2:1-es vezetésnél 160-ról dobhatott a vb-címért, de túl magas volt számára ez a kiszálló. Painter 3:2-nél is győzhetett volna, de a 124-es kiszálló sem jött össze. Taylor idegrendszere és keze jól működött a kulcshelyzetekben, különösen a mindent eldöntő legben. Taylor nyerte a bullra dobást és ezzel a kezdés jogát. Bár nála volt az előny, nem jött a „tömeg”, ám Painter nála is rosszabbul teljesített. Taylornak 117-ről dobva már csak egy dupla 20-as kellett a vb-címhez. Bár ezt elhibázta, nem kellett izgulnia, mert Painter a közelében sem volt a kiszállóra dobásnak. Taylornak három nyila maradt a dupla 20-ra. Ezt elhibázta, majd a dupla 10-est is, ám a dupla 5-öst már nem: Taylor visszaszerezte a világbajnoki címet.

A meccs hajrája

1. Raymond van Barneveld–Phil Taylor – 2007

Korábban már volt olyan döntő, amely hirtelen halál legben dőlt el (2004-ben Taylor így győzte le Kevin Paintert, továbbá a BDO – British Darts Organisation – rendezésében 1992-ben szintén Taylor nyert így Mike Gregory ellen), de ez mindkettőt felülmúlja. Barneveld a BDO négyszeres világbajnokaként és a 2006-os vb döntőseként lépett át a PDC-hez, míg Taylor a PDC-vb előző három kiírásának győzteseként jutott el az utolsó meccsig.

Taylor kezdte jobban a döntőt. Olyannyira, hogy villámgyorsan elhúzott 3:0-ra. Ekkor nagyon sima meccsnek tűnt a párbaj. Azonban a holland is „elkezdte a döntőt”. Három-nullára hozta a negyedik leget, majd három-kettőre az ötödik játékot, így a szettek tekintetében is felzárkózott 3:2-re. Taylor simán hozta a hatodik szettet, így 4:2-re ismét meglépett, majd az állás 5:3-ra módosult.

Kritikus két szett következett. Barneveld megnyerte az elsőt. Majd a másodikat is, annak ellenére, hogy Taylornál volt a kezdés előnye. Amikor bevágta az utolsó nyilat, a holland óriásit ordított. Ekkor már végképp biztos lehetett benne, hogy van keresnivalója. Különösen azután, hogy a 11. szettet Taylor nyerő helyzetből elbukta. Így 6:5-re már Barneveld vezetett.

A 12. szettben 2:1-es vezetésnél Barneveldé volt a kezdés joga, vagyis tudta, hogyha ezt hozza, akkor a világbajnoki címet is elnyeri. Csakhogy Taylor megoldotta ezt a „problémát” a hátsó pályáról, majd a saját kezdését hozva egyenlített 6:6-ra.

A döntő szettben Barneveld többször is egyetlen nyílra került a vb-címtől, de elhibázta a dupla 20-as kiszállót a negyedik legben, majd a hatodikban kétszer a dupla 20-ra és egyszer a dupla 10-re. Taylor mindannyiszor visszatáncolt a szakadék széléről, s amikor ötödször is egyenlített a legeket tekintve, jöhetett a „hirtelen halál”.

A szabályok szerinti bullra dobást Barneveld nyerte, így ő kezdhetett. El is jutott elsőként a kiszálló lehetőségéig, de a dupla 20-as kifogott rajta. Taylornak 148-ról kellett kiszállnia, de nem jutott el az utolsó dobás lehetőségéig. Barneveld nem kegyelmezett: amikor ismét ő következett, elsőre eltalálta a dupla 20-ast, s ezzel megszerezte a világbajnoki címet.

A döntő hajrája

EDDIGI VILÁGBAJNOKI DÖNTŐK A PDC-NÉL
1994: Dennis Priestley (angol)–Phil Taylor (angol) 6:1
1995: Taylor–Rod Harrington (angol) 6:2
1996: Taylor–Priestley 6:4
1997: Taylor–Priestley 6:3
1998: Taylor–Priestley 6:0
1999: Taylor–Peter Manley (angol) 6:2
2000: Taylor–Priestley 7:3
2001: Taylor–John Part (kanadai) 7:0
2002: Taylor–Manley 7:0
2003: Part–Taylor 7:6
2004: Taylor–Kevin Painter 7:6
2005: Taylor–Mark Dudbridge (angol) 7:4
2006: Taylor–Manley 7:0
2007: Raymond van Barneveld (holland)–Taylor 7:6
2008: Part–Kirk Shepherd (angol) 7:2
2009: Taylor–Van Barneveld 7:1
2010: Taylor–Simon Whitlock (ausztrál) 7:3
2011: Adrian Lewis (angol)–Gary Anderson (skót) 7:5
2012: Lewis–Andy Hamilton (angol) 7:3
2013: Taylor–Michael van Gerwen (holland) 7:4
2014: Van Gerwen–Peter Wright (skót) 7:4
2015: Anderson–Taylor 7:6