Jó eredményeket ért el, de csalódásként élte meg az idényt

– Mostanra remek eredményeket ért már el a hegyifutásban, de aszfalton is láthatjuk versenyezni. Nézzünk egy kicsit vissza: mikor kezdte a futást és miért?
– Gyerekként alapnak számított, hogy futok, így a szüleim úgy gondolták, kipróbálhatnám, mint versenysport – mondta a Csupasportnak Juhász Patrik, aki nem olyan régen 02:08:07-es idővel első helyen ért célba a Garmin WTF Spartacus versenyen. – Így a triatlonnal kezdtem, majd maradt az atlétika. A szüleimmel sokat túráztam, de akkor eszembe sem jutott, hogy kipróbáljam a hegyifutást, azonban az élet máshogy hozta. Én sem tudom hogyan, de egyszer odakeveredetem egy hegyifutó-versenyre, ahol egyből győztem a korosztályomban. Ezt követően maradtam ennél a sportnál, de ez formálódott, így mára aszfalton, síkon és pályán is futok.

– Annak idején hogyan növelte a távokat? 
– Az edzőim mutatták az irányt, de mindig a hosszabb távokat preferáltam. Pályán természetesen a három és öt kilométerrel kezdtem, majd jöttek az utcai tíz kilométeres versenyek, aztán a hegyekben átváltottam a terep-félmaratonikra és a harminc kilométeres megmérettetésekre. Rendszeresen specifikus edzéseket végzek, a versenyeim pedig általában harminc kilométer körüliek, de sok mindent befolyásol, hogy éppen mire készülök. A felkészülést megváltoztathatja egy világbajnokság, egy Európa-bajnokság, vagy egy válogatóverseny. 
 

– Az idei esztendőt tekintve milyen eredményei vannak? 
– Tavaly sikerült megnyernem a negyedik hegyifutó országos bajnoki címemet, s az idei esztendőre való felkészüléskor pedig nagyon extrém célokat tűztem ki magam elé. Aztán sajnos a felkészülésem nem úgy sikerült, ahogyan azt elterveztem, az egyetem, a munka és az egyéb elfoglaltságaim mellett nem jutott annyi időm az edzésre, amennyi kellett volna. Ezek miatt nem jöttek a várt eredmények, azonban nem mondanám, hogy rosszul teljesítettem, de többet vártam magamtól, túlságosan magasra tettem a lécet. Habár nem volt az, de magamban csalódásnak éltem meg… Szóval az idei idényem nem olyan kimagasló, mint az előzőek, de sok versenyt nyertem meg így is, azonban közbeszólt egy sérülés is, ami miatt kimaradt két hónap. A közelmúltbeli ifjúsági skyrunning világbajnokság és a Garmin WTF Spartacus remekül sikerült, úgy érzem, ezekkel a versenyekkel lezártam egy rossz sorozatot. Illetve kiemelném még az idei wales-i XTERRA világbajnokságot, ahol sokáig én haladtam az első helyen, de sajnos elájultam, a pálya szélén vízzel öntöttek fel, s így botorkáltam be a célba. Tizennyolc kilométerig én vezettem, ami hatalmas dolog, s ki tudja mi lett volna, ha mindenféle probléma nélkül megyek végig… Azonban nem bosszankodok már miatta, csak előre nézek. 

– Akkor tegyük hasonlóan most is: milyen céljai vannak a közeljövőt tekintve? 
– Kijutottam a Golden Trail World Series döntőjére, így a mostani hétvégén Olaszországban versenyzem, ez lesz az idény utolsó megmérettetésem. Aztán bejön a képbe egy új sport, a síalpin. A Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetségtől jött a felkérés, hogy nézzem meg milyen, próbáljam ki, így az ősszel új, izgalmas kihívás vár rám. Izgatott vagyok, kíváncsian várom, hogy milyen lesz, és hogyan megy majd ez a sport.