A shintyben mindent szabad, de a labdát rúgni tilos!

A Shinty kelta eredetű skót játék, és a mérkőzések során bottal (a camannal) ütik a labdát. Sok átfedés van a hasonló jellegű játékokkal, hiszen a shintypályán is a kapu bevétele a fő cél, továbbá az eredmény itt is a kétszer kilencven perc során lőtt és a kapott gólok számától függ. Mivel alapvetően népi sportjátékról van szó, a skótok nagy becsben tartják, és művelik is a mai napig. A téglalap alakú, 128–155 méteres pályán tizenkét játékos tartózkodik, és az egyik feltűnő jellegzetesség, hogy a kapufák minden esetben hófehérre vannak festve, ezen kívül a szabályok is rigorózusak, ugyanis a hosszú mérkőzés során csupán két játékos cserélhető, míg a felszerelés hagyományos az „ősidők" óta: mez, rövidnadrág, harisnya és szeg nélküli cipő (a kapus természetesen eltérő színű dresszt visel). A játékot egy bíró és két gólbíró vezeti, de természetesen a pálya terjedelmére való tekintettel partjelzőkre is szükség van.
A shintyt a pálya közepéről, labdafeldobással kezdik el, és ugyanez a módi ismétlődik a gól vagy a félidő kezdésekor is.

A játékosok a bot mindkét oldalával üthetik a labdát, csak a kapus használhatja a kezét az irányítására, vagy leállítására, de a labdát rúgni tilos.

Úgy is lehet passzolni, hogy a labda ne érje a földet, és nem szabálytalan megmozdulás, ha az egyik játékos a másik botját megakasztja.
És ha már a bot...

A különleges formájú ütőszerkezet fából készül, s nem lehet hosszabb a játékos csípőmagasságánál. Basnek nevezik a bot fejét, ez a rész háromszög alakú, ellentétben a bot nyelével, amely hengeres. A játékban ugyanúgy van szöglet, oldalbedobás, les akkor, amikor a támadó a tízyardos zónában tartózkodik, még mielőtt a labda oda bekerült volna. Büntetőütés természetesen a talajról történik, és tetszés szerinti irányban végezhető el.
A mezőnyjátékosnak tehát tilos a labdát rúgni, továbbá elkapni vagy dobni. A kapusnak ellenben szabad nyitott tenyérrel leállítani és megütni a labdát, de csak a tízyardos zónán belül.

A sportolók jóformán minden testrészüket használhatják: lökdösődhetnek, leteperhetnek, nekiugorhatnak a másiknak, ellenben szabálytalan megmozdulás szándékosan zavarni a másik játékost, miközben nem tör labdára, s úgyszintén szabálytalan szándékosan az oldalvonalra ütni a labdát, megakasztani az ellenfél botját akkor, amikor a rivális maga nincs ütőtávolságra a labdától.

A bíró figyelmeztetheti, vagy leküldheti a pályáról azt a játékost, aki rendkívül durván vagy veszélyesen küzd, és persze akkor is kiállíthatja, ha nem megfelelően viselkedik. A kiállított játékosokat nem lehet helyettesíteni, úgyhogy a kevés csere és a nagy méretű játéktér alapján valószínűsíthető, hogy a világ sportjai között a shinty az egyik legkeményebb és legfárasztóbb...

Fotók: Imago Images