Fussunk, szaladjunk a gyerekekkel!

Vágólapra másolva!
2021.09.16. 21:01
Címkék
A mozgásszegény életmód világjelenség, a WHO adatai szerint egyre több az elhízott gyermek. Mit tudunk tenni ellene? Hogyan szerettessük meg a futást a gyerekekkel, főleg, ha mi magunk rendszeresen űzzük ezt a sportot?

Az óvodásokkal és kisiskolásokkal még könnyű a dolgunk, hiszen rengeteget szaladgálnak az udvaron, a játszótéren. Ebben a korban még fáradhatatlanok, külön futóedzések nem is szükségesek.

Azonban már kicsi gyerekkel is érdemes benevezni családi versenyekre vagy ovisfutamokra. Néhány száz méteresek vagy legfeljebb egy kilométeresek szoktak lenni ezek a távok, még egy hároméves is le tudja totyogni, a nagyobbak pedig „lesprintelni”. Ebben a korban még testfelépítésüknek és fejlődésben lévő izomzatuknak köszönhetően éppen a rövidtávfutások valók nekik, amiben nagyon gyorsak tudnak lenni. Ráadásul büszkék is lesznek magukra, ha emlékül egy szép érmet is hazavihetnek.

Ha nem akarunk versenyekre járni, a kinti játékba építsük bele a futást. A legjobbak erre a fogójátékok, a labdázás, focizás a kertben. De egy egyszerű sétát is variálhatunk játékosan gyorsabb szakaszokkal. Például fussunk el addig a villanyoszlopig, vagy ki ér oda előbb a padhoz, kapuhoz, apához.

A gond az iskolásoknál kezdődik, ott is inkább a felső tagozatban. Ilyenkor már megszűnik a szabadtéri, udvari játék, egyre több a tanulnivaló, a könyvek feletti görnyedés, egyre nagyobb a hajtás és a teljesítménykényszer.

Emellett az okostelefonok, tabletek nyomkodása is rengeteg időt elvesz. A mai online világban a fiataloknak már természetes, hogy digitális eszközökön keresztül kommunikálnak, játszanak egymással.

Egyrészt jó, hogy otthonosan eligazodnak a „kütyük” birodalmában, és netán a tanuláshoz is használják, viszont nem szabad hagyni, hogy ennek következtében ellustuljanak. A mindennapos kötelező testnevelés, a bemelegítés nélküli hosszú háztömbfutások is könnyen elveszik a tizenévesek kedvét. A legtöbb futótársam szinte mind megemlíti, hogy annak idején, amikor a tornaórákon „szenvedett”, sosem gondolta volna, hogy a futást élvezni is lehet.

Vajon mi segít ennek a korosztálynak?


Egyrészt ha a gyerek olyan sportra jár, amit szeret, ahol a barátai, osztálytársai is ott vannak, ahol szerveznek olyan eseményeket (meccs, fellépés, verseny), amelyekre közösen készülhetnek, az nemcsak motivációnak, hanem csapatépítésnek is jó. Legyen az kézilabda, zumba vagy éppen természetjárás. Ha ráérez a mozgás örömére, a futáshoz is hasonlóan fog hozzáállni.

Emellett érdemes olyan futóversenyeket keresni, amelyeken rendeznek iskolásfutamot is. Ehhez persze kell egy aktív pedagógus vagy szülő, aki összefogja és benevezi a diákokat. Az, hogy a társakkal együtt jó hangulatban lekocogják a távot, maradandó élményt fog nyújtani. Főleg, ha még egy tesiötöst is kapnak a részvételért. Kamaszkorban a csapat, a barátok az elsők, rajtuk keresztül, közös eseményeken keresztül érhető el, hogy gyermekünk mozogjon, fusson.

De a családban is bevethetünk trükköket. Ha van kutya a háznál, nagyon jó ürügy tud lenni a kimozdulásra. Lehet vele sétálni, kirándulni, sőt futni is. A kutyás programokat általában minden korosztály szereti.

A családnál maradva, a legfontosabb természetesen a szülői példa. Ha apát és anyát mindig a számítógép előtt ülve látja a gyerek, ő sem fog magától kimozdulni. Természetesen ne azt várjuk el egy tizenévestől, hogy anyával együtt felkeljen szombat kora reggel, és fusson egy órát, de ha rendszeresen lát minket edzeni, ez tudatosulhat benne, és ha nem is rögtön, a későbbiekben már lehet, hogy ő is elindul magától. Csak ne sürgessünk, ne erőltessünk semmit, azzal az ellenkezőjét érjük el.

Nem biztos, hogy a tinédzser együtt sportol szüleivel, de erre is van példa. Még egy nagyobb gyermekre is ösztönzően hat a teljesítésért járó jutalom. Ilyen például az Országos Kéktúra pecsétgyűjtése. Ismerek olyan családot, amelyben már a tizenhárom éves fiú noszogatja az édesanyját, hogy menjenek túrázni, mert újabb pecsétet szeretne a kis füzetébe.

A helyzet tehát nem reménytelen. Bízzunk benne, hogy a kamaszkori lustaság csak átmeneti, és később, felnőttkorában magától fogja keresni a mozgáslehetőséget, netán megszállott futó lesz.

Addig is szervezzünk sok közös szabadtéri programot, menjünk családostul, barátokkal kirándulni, futóversenyekre, és amíg lehet, focizzunk, fogócskázzunk a gyerekkel a kertben!

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik