Barcelonát, a várost nehéz bemutatni néhány sorban, ez egy olyan helye a világnak, amit mindenképpen látni kell, rá kell érezni és meg kell érteni. A tehetségkutató két magyar győztesének ez most megadatott, de fiatal labdarúgók lévén természetes, hogy a sportággal, illetve a világ egyik leghíresebb klubjával való találkozás volt az, ami a legmélyebb nyomot hagyta bennük.
| 1. nap: Puyolék után szabadon, megérkezés a BL jegyében |
| 2. nap: Sánchez-kötény Dávidnak, Mascherano-passz Leventének |
| 3. nap: A La Masia tinédzser keresztapái |
Így történt ez a szabadnapon is, amikor a szervezők a La Masiába vitték el a résztvevőket. Nem az újba, hanem a régibe, ahonnan a mai első keret megannyi klasszisa kikerült. A príma ételekkel, filmvetítéssel és dj-vel(!) felturbózott állófogadást a stadionbejárás követte.
A fiatalok csoportokba bontva járhatták végig az impozánsan berendezett múzeumot, amelyben az első osztályú képi anyagnak és a profi kísérőknek köszönhetően megismerhették a klub dicső múltját és fényes jelenét. Számolni is nehéz volt a vitrinben lévő serlegeket és kupákat, egyéni díjakat, és látni az egy évvel ezelőtti, vagy éppen évszázados relikviákat. Amelyben központi helyen külön mutatták be Kubala Lászlót. Büszkén húzhatta ki magát a két magyar honfitárs, amikor a klub történetének rövid felelevenítésében elérkeztek addig a pontig, hogy „Kubala László népszerűsége akkor volt, hogy a régi stadion kicsinek bizonyult, így megépült a Camp Nou.”
„A régi La Masia kertjében állva belegondoltunk, milyen lehetett azoknak az akadémistáknak az élete, akik szobájuk ablakából a Camp Noura láttak rá. Szerintem ez is közrejátszott abban, hogy világklasszisok sora került ki innen – élte bele magát Andrés Iniesta és a többi Barca-nevelésű labdarúgó gyerekkorába Nagy Levente. – A kerti parti után mentünk át a stadionba, ami felejthetetlen élmény volt mindannyiunk számára. Jártunk a múzeumban, a VIP-helyiségben, a médiaszobában, a pályán, leülhettünk a kispadra, fotózkodtunk a Szuperkupával, az öltözőben pedig saját mez várt minket. A százezres stadion atmoszférája még üresen is fantasztikus volt, és amikor belegondoltam a telt házat, bizony kirázott a hideg.”
„Jó volt a napunk, a programunknak különösen az a része tetszett, ami a klubhoz kötődött. Gyönyörű belülről a stadion, nagyon sok serleget láthattunk, és a látogatás végén az öltözőbe érve ott várt minket a névre szóló Barca-mezünk, aminek persze nagyon megörültem, bár a honi rivális szimpatizánsaként nem annyira, mintha a kedvenceim lennének, de így is tökéletes volt ez a nap” – elevenítette fel élményeit Jakab Dávid.
Jól jött a fizikai és pszichés kikapcsolódás a csütörtöki nap előtt - a fiúkat a városban magyar turistacsoport ismerte fel -, amely az első vízválasztó lesz a világdöntő résztvevői számára, ugyanis pénteken már nem mind a százan, csak ötvenketten folytathatják a munkát, és küzdhetnek egymással tovább a fődíjért.
