The Chance: Sánchez-kötény Dávidnak, Mascherano-passz Leventének

A nap korán, és ami fontosabb, nagyon pontosan indult – azért érződik, hogy Katalónia ebből a szempontból is különbözik Spanyolország többi részétől –, hogy mindössze ötperces autóbuszút után a világdöntő száz résztvevője birtokba vegye a tavaly átadott új barcelonai futballbázis, a híres-neves La Masia három, műfüves edzőpályáját. A létesítményben különben kilenc pályát találunk, amelyből hármat az első csapat használ, plusz van egy füves terület csak a kapusoknak.

A fiatalokat nyolcas-kilences csoportokra bontották, két ilyen team került egy térfélre, velük két edző foglalkozott. A bemelegítést sok mozgással megspékelt passzolás követte, majd jöhetett a cicázás jóval szűkebb területen, egy, két és végül több érintővel. Tanulságként szolgált, hogy az elguruló labda helyett az edzők azonnal másikat hoztak játékba, állandó figyelemre kényszerítve a rendelkezésre álló két perc alatt a játékosokat.

A kettő az egyes támadásvezetéseket már lövésekkel zárták, tízperces pauzát követően pedig az egyik térfélen öt az öt elleni labdatartás volt a feladat. A támadóknak befejezéssel, a védőknek labdakihozatallal. Az állandó frissítésről a csoportok mellé rendelt segéd gondoskodott, a magyar fiataloknak Paco jutott, aki korábban kapusként játszott a Barcelona korosztályos együttesében. A csoportok edzéseibe folyamatosan belenéztek a szakmai munka irányítói, már jegyzeteltek, memorizáltak, minden információt, érzést elraktároztak magukban, hogy azzal is segítsék az első, csütörtöki kiválasztást. Ha pedig kérdésük volt – márpedig volt –, akkor azt feltették a kísérőknek.

„Nagyon meleg van, de most azt mondom, szerencsére ehhez hozzászokhattunk otthon, bár itt nagyon fülledt, párás is az idő, amihez meg nem. Nincs is ezzel semmi baj, ha a műfű nem tenne rá erre az érzetre még vagy tíz fokot – mesélte Nagy Levente. – Azt pedig aligha felejti el egyikőnk is, amikor pár percre beszálltak az edzésbe a Barca-játékosok. Olyan közvetlenek voltak, úgy pacsiztak és passzolgattak velünk, mintha otthon a téren futottunk volna össze velük."

Nos, igen, a 35 Celsius-fokot aligha lehet ideálisnak tekinteni, a másfél órás első kör után jólesett a tízperces pihenő a falatnyi árnyékban. Az edzés második felében csak részben lehetett érdemi munkát végezni, hiszen Andrés Iniesta vezetésével meglepetésszerűen megjelent a Barcelona első keretének nyolc játékosa, akik becsatlakoztak a közös munkába. A legnagyobb tapsot éppen az irányító kapta, de járt a kézfogás és a csillogó tekintet a többi klasszisnak is. A magyarokhoz Javier Mascheranót és Alexis Sánchezt sodorta az élet és néhány rendező, így történt, hogy az argentin a cicázás közben előszeretettel passzolt Nagy Leventének, de volt olyan pillanat, amikor macskaként éppen az ő duójuk üldözte a labdát. Jakab Dávidnak kisebb kör tagjaként egy macskát kellett kijátszania, a chilei támadó – aki megérkezéskor első mozdulatával a kezdőkörből lőtte ki a jobb felsőt – viszont trükkös húzásainak egyikével éppen a fiatal magyart csapta be, akinek a kötény után büntetésből egy fekvőtámaszt is be kellett mutatni a társak előtt. Valószínű sokan akkor is cserélnének vele, ha száz fekvőt kellene lenyomniuk...

„Ááá, nem volt az ott semmi – mondta nevetve Jakab Dávid. – Nagyon meglepődtünk, amikor megjelentek a Barcelona játékosai, és bár az én szívemhez éppen a másik spanyol nagycsapat áll közelebb, azért hatalmas élmény volt olyan játékosokkal találkozni, velük cicázni, akiket eddig csak tévéből láthattunk."

Az edzés zárása így össznépi fiesztába csapott. Néhány fiatal ugyan – nem a mieink – a tiltó szó ellenére megpróbált a kézfogáson túl egy közös képet is „elcsenni" a mellé kerülő sztártól, de rendezők sokasága ügyelt arra, hogy ilyen még véletlenül se történjen meg. Jöhetett viszont egy nagy közös kép, pont amikor a Nap már delelőre ért. A tizenöt percre nyúló beállítás során először a száz fiatalt vették lencsevégre, majd csatlakoztak az edzők, legvégül pedig a Barcelona klasszisai, akik a tehetségkutató résztvevői között elszórtan helyezkedtek el. Iniesta – aligha véletlenül – itt is a középpontba került, de aki vb-döntőben győztes gólt szerez, és a nevét évek óta ott találjuk a világ legjobbjai között, annak ez a megkülönböztetett figyelem alapból kijár.