Tavalyért, a lenézésért, a dicsőségért, a szurkolókért, mindenért...

Adott két csapat. Az egyik egy klasszikus értelemben vett nagy csapat, a másik pedig egy unatkozó milliárdosnak köszönhetően rendkívül sikeres időszakot tudhat maga mögött, ezáltal tulajdonképpen szintén nagy csapat, csak a szó más értelmében, és közel sem olyan régóta, közel sem annyi trófeával. Az egyik szezonja sikertelen, ha csupán második helyen zárja hazája bajnokságát, a másiké sikeres, ha eléri a BL-indulást. Az egyik itt lenne önerőből is, a másik valószínűleg soha. Mégis, a sors különös fintoraként utóbbi az esélyes sokak szerint, ezt pedig el kéne fogadnunk, hiszen ha úgy alakul, a csalódás is sokkal mérsékeltebb lehet. Igen, csakhogy az én gyomrom nem veszi be azt, hogy ez a Chelsea bármiben jobb lenne nálunk, ezáltal miért készülnék bármiféle csalódásra? Adott két csapat. Az egyik egy klasszikus értelemben vett nagy csapat, a másik pedig egy unatkozó milliárdosnak köszönhetően rendkívül sikeres időszakot tudhat maga mögött, ezáltal tulajdonképpen szintén nagy csapat, csak a szó más értelmében, és közel sem olyan régóta, közel sem annyi trófeával. Az egyik szezonja sikertelen, ha csupán második helyen zárja hazája bajnokságát, a másiké sikeres, ha eléri a BL-indulást. Az egyik itt lenne önerőből is, a másik valószínűleg soha. Mégis, a sors különös fintoraként utóbbi az esélyes sokak szerint, ezt pedig el kéne fogadnunk, hiszen ha úgy alakul, a csalódás is sokkal mérsékeltebb lehet. Igen, csakhogy az én gyomrom nem veszi be azt, hogy ez a Chelsea bármiben jobb lenne nálunk, ezáltal miért készülnék bármiféle csalódásra?

A tavalyi párharc

Nyilván sokan tudjátok, hogy egy éve tavasszal a Bajnokok-Ligája negyeddöntőben találkozott ez a két csapat, ahol végül kettős győzelemmel az angolok jutottak az elődöntőbe. Aki nem látta egyik mérkőzést sem, legyinthetett, mondván, mit keresett ez a Benfica a legjobb 8-ban, ha még ez a bajnokságában is bukdácsoló Chelsea ilyen simán elintézte. Nos, tegyük tisztába ezt a kérdést! A lisszaboni odavágóra úgy érkeztek Torresék, hogy csak ki ne kapjanak, és semmiképp ne kerüljenek reménytelen helyzetbe a visszavágóra. Bekkeltek is rendesen, majd jött a 60. perc és a néma bírói síp esete:

Tagliaventóról a Milan szurkolói is tudják, hogy közvetlenül a születése után azonnal el kellett volna földelni, azóta mi is tudjuk. És nagyon nem mindegy, hogy 0-1-ről, vagy 1-0-ról indul egy visszavágó, nyitva hagyva azt a maradék fél órát, ahol a meccs képe alapján sokkal inkább lehetett volna 2 közte, mint döntetlen. A visszavágón viszont természetesen az első vitatható test a test elleni ütközésre ők megkapták a büntetőt, egy olyanért, ami egy PL bajnokin 10-ből 9-szer semmi, történjen bárhol a pályán. Skominát is megszerettük, aki az érdeklődő kapitányunknak azonnal sárgát adott, majd egy csúnya becsúszásért már a 42. percben mehetett a rózsa alá. A hangsúly természetesen a csapatkapitány nem érdeklődhet, hogy ezt mégis miért(?) részen. Majd emberhátrányban összejött az egyenlítés, beszorultak, ziccert hibáztunk, a Stamford Bridge beszarva, végül Meireles egy kontra után bebaszta. Így jött össze az a bizonyos kettős győzelem, minden semleges szurkoló, futballkedvelő eldöntheti, jogosan-e. Nincs kristálygömböm, nem tudom, ki jutott volna tovább korrekt játékvezetés mellett, de hogy játékban semmivel sem voltak jobbak, az egyértelmű.

Chelsea

Hiába nyerték meg egy éve a BL-t, az idei Chelsea-t erősebbnek tartom a tavalyinál. Az a tavalyi siker amúgyis egy egynyári amerikai sikertörténet, mert ennyire telített szerencsefaktoros győzelem nem is létezik, aztán mégis, már-már hitelességét veszítette a sorozat a szememben, és gondolom nem voltam egyedül. Valaki, valakik nagyot kaszáltak. Többre hivatott ez a keret, minthogy a harmadik helyért és a BL-indulásért harcolnia kelljen, csak hát így jár, aki az angol mennyei ligában tartós hullámvölgybe kerül Di Matteóval, majd nem sieti el a kijövetelt a szurkolói körben igazán népszerű Benitezzel.

Címvédőként a Bajnokok-Ligája csoportkörében elhasalni sem lehet egy felemelő érzés, habár nem rossz az a Juventus, a Sahtar már bajnok lett a 10. fordulóban Ukrajnában, végülis meg lehet magyarázni mindent. Aztán jött az El kaland, és kiindulva abból, hogy az angol _nagy csapatokból mennyire árad ez a gusztustalan felsőbbrendűség - miszerint kis túlzással a második számú európai kupában nem hajlandóak futballozni, lásd MU vagy akár a City -, kifejezetten meglep a Chelsea ittléte. Ha viszont végigszaladok az általuk megvert Sparta Praha, Steaua Bukarest, Rubin Kazany, Basel kvartetten, előbb elálmosodom, majd megállapítom: elég nagy gáz lett volna bármelyik csapat elleni kiesniük.

Benfica

Mi is pont annyira duzzogtunk a kiesés miatt, mint ők. A csoportunk könnyebb volt, viszont komolyan venni 3 meccset sikerült csupán, ott pedig még nem tartunk, hogy ez elég legyen, 5 percen múlt, hogy mégis. Aztán jöttem én és kijelentettem - még a BL miatt berágva -, hogy ez az Európa liga nem kell, figyeljünk a bajnokságra, egytől-egyig mindenki ezt nyilatkozta a klubnál. Persze én azt is mondtam, ha mégis, akkor addig jutunk, ameddig csak akarunk.

Lenéztem a Leverkusent, pedig ha jobban sáfárkodik a helyzeteivel, biztos nem kettős győzelem a vége, igaz, minden látszott a srácokon, csak az nem, hogy akarják ezt az egészet. Lenéztem a Bordeaux-t, szarok is voltak, újabb kettős győzelem. Jött a Newcastle, akik ellen először izgultam, ugyanis a negyeddöntőhöz érve megfertőzött az európai kupaláz újra, de nem csak engem, hanem a játékosokat és Jorge Jesust is, és onnantól, hogy Salvio kezdett, tudtam, ez már véresen komoly ügy. Látva a mezőnyt érezték ők is, hogy itt bármi lehet, nincs olyan csapat, aki ellen ne lenne keresnivalónk, csakhogy rendkívül visszafogott legyek. Voltak meleg pillanatok a visszavágón, de összességében megérdemelten jutottunk az elődöntőbe, ahol az isztambuli gyalázatot csúcsfutballal feledtettük a Luzban, nem volt tehát kétséges, ki jut el Amszterdamba. Nem volt egy rázós menet, talán könnyebben sikerült, mint a londoniaknak, pedig az ellenfelek között van némi minőségbeli különbség.

A mérkőzés

A Chelsea mindig, minden körülmények között 4-2-3-1-ben játszik, ami annyit tesz, hogy a támadóbb, 4-4-2-nek nevezett, de igazán sosem úgy kinéző felállásunkat elfelejteném. A sebzett Fenerbahce ellen bejött, de ha Lampard, Ramires és Mata a belső hármas egy csapatnál, akkor ezzel a felállással körülbelül a félidőre kizsigerelnénk Maticot és Enzót, ami egyenlő lenne a mérkőzés elvesztésével. Ramires mindenkinél többet képes futni, Lampard nem, de semmiképp nem egy leteszem az első embernek és jól futballozom játékos, Mata pedig világklasszis, nincs is több hozzáfűznivalóm. Ha ott ők folyamatosan képesek emberfölényben játszani, nem lesz esélyünk.

Ezért kell nekünk is megint a 4-2-3-1, Gaitánnal középen, aki egyfajta zavaró szerepben kell, hogy feltűnjön, a megszerzett labdákból pedig minél gyorsabban ellentámadásba lendülni, kihasználva Salvio és Ola 'baby John gyorsaságát a két szélen. Rengeteg múlik majd a helyzetkihasználáson, ebben pedig Cardozo jobb, mint Lima, ezért a paraguayit várom a csapatba. Hátul nagyon-nagyon kell figyelni, Maxi eltiltása miatt Melgarejo lesz a balhátvéd, ami nem sok jót sejtet. Remélem előhúzza szezon közbeni formáját, akkor egy idő után jobban egyedül hagyhatjuk védekezésben, de addig is Matic egyik főfeladata lesz balra kisegíteni, legyen ott akár Moses, Oscar, esetleg Mata. Utóbbi azért inkább ne.

Elmosódva, de Matic jön, és nem kegyelmez

Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy elkezdünk eszeveszett tempót diktálni, aztán a 60. percre elfogyunk. Nem gondolnám, hogy erőltetnénk ezt az opciót, de Jesusban benne van a váratlan. A portugál bajnokság köszönőviszonyban sincs az angollal, ha a mérkőzések tempóját nézzük, erőben kétlem, hogy felülkerekedhetnénk, habár a hétvégi derbi nem volt az a nagyon lüktető meccs, amitől kimerültségre lehetne utólagosan hivatkozni. Nekünk jól megszervezett védekezéssel, kevés hibával, okosan, a nagybetűs Futballunkkal kell elérni a célunkat, olyan futballal, amire úgy gondolom, a Chelsea nem képes. A célunk pedig nem is lehet más, mint az Európa liga megnyerése!

A meccset a DigiSport egyes csatornája 20:00-tól vezeti fel többek között velünk is a képernyőn, a kezdés időpontja 20:45. Jó szurkolást mindenkinek!