Érzelmek Viharában: utolsó epizód
Amikor legutóbb 4-1-el átmentünk mai ellenfelünkön, akkor még mindenki azt hitte, hogy csak egy gálázós győzelmet arattunk a közül a sok közül, ami ebben a szezonban fog érni minket. Bajnokok is lehettünk volna ma ezen a napon, de mi a győztesek dicsősége helyett a vesztesek útját választottuk. Vitória-Benfica elé.Amikor legutóbb 4-1-el átmentünk mai ellenfelünkön, akkor még mindenki azt hitte, hogy csak egy gálázós győzelmet arattunk a közül a sok közül, ami ebben a szezonban fog érni minket. Bajnokok is lehettünk volna ma ezen a napon, de mi a győztesek dicsősége helyett a vesztesek útját választottuk. Vitória-Benfica elé.
Nehéz ennek a meccsnek úgy nekimenni, hogy bármilyen elvárásunk is legyen. A Ligakupa döntő előtt legalább az elvárás volt, hogy nyerjük meg a meccset, de most még az sem. Jöjjenek a fiatalok? A keretben egy teljesen új arcot sem láthatunk, a kezdőben pedig minden bizonnyal teljesen a sablon tizenegyet fogjuk látni.
Nem tudok haragudni a csapatra, és nem tudok haragudni Jorge Jesusra sem. Mindenki hibázik, mindenki hoz megfontolatlan döntéseket, de az idei szezon rossz ötletei oda vezettek, hogy a mai nap egyáltalán nem érdekel, hogy mi fog történni a portugál bajnokságban. Nem akarom látni azt a kényszeredett mosolygyűjteményt sem, amit majd a meccs utáni fotógalériákban az orrunk elé tolnak, de azt sem szeretném, hogy kedvetlenek legyenek a fiúk.
Nem tudom, hogy mit csináljak. Nem tudom, hogy mit csináljanak a játékosok, és azt sem tudom, hogy beolvasztani való-e egy portugál bajnoki ezüstérem, vagy megbecsülendő, netán a vitrinbe kitévendő. Vegyes érzések kavarognak bennem, hiszen még nem szezonértékelőt készítünk, ám a mai meccsre beharangozót írni sincs sok értelme. Hálás dolog a blogolás, hiszen ez egy olyan műfaj, ahol ezt az érzelmét is megélheti az ember, és ha kell, végtelenül modern kritikát fogalmazhat meg a sors ellen azzal, hogy nem tesz képeket a bejegyzésébe.
Nem tesz, mert nincs milyet. A szezonvégi értékelőbe majd kerül mosolygós, és sírós is, ebbe azonban semmilyen. Ma csak lezár a csapat egy olyan évet, amelyik egyszerre volt reménykeltő, és frusztráló. Egyszerre sugallta azt, hogy a Benfica megtalálta az ideális keretösszeállítást, és azt is, hogy mi vagyunk a legnagyobb balekok, hogy ennek ellenére egy Ligakupa trófeát tudunk mindössze feldugni a seggünkbe felmutatni.
Nem egy meccs lesz ez a mai, hanem 29 másik meccsnek a-reméljük méltó-lezárása. Holnaptól aztán mindenki magába száll, ki az Európa Bajnokságra készül majd, ki pedig levezető edzéseket látogathat Seixalban. Ez egy ilyen világ, nincs két ugyanolyan pillanat, így hiába vagyunk letörtek kicsit a tabellára pillantva, valójában mégis előre kell már tekintenünk.
Sokkal előrébb, mint a mai meccs.
Fontos hozzátenni, hogy természetesen remélem, hogy ez a meccs is sportszakmailag, és emberileg is a lehető leghasznosabb lesz a keret számára, hiszen a jövő évre már most is el lehet kezdeni a mentális tartalékok gyűjtését. Van akinek ennél több óhaja van mára?
