Találkozás a konzervatív futballal, I. rész
Eljött hát ez a nap is, 2006 után ismételten Bajnokok Ligája negyeddöntőt játszhatunk és nem hiszem, hogy egyedül vagyok a Föld nevű bolygón, ha azt mondom, igenis csalódás lenne már most kiszállni. A Chelsea érkezik hozzánk, és szeretnének passzorgiában részesülni, megnézni, hogy is van ez. Mutassuk hát!Eljött hát ez a nap is, 2006 után ismételten Bajnokok Ligája negyeddöntőt játszhatunk és nem hiszem, hogy egyedül vagyok a Föld nevű bolygón, ha azt mondom, igenis csalódás lenne már most kiszállni. A Chelsea érkezik hozzánk, és szeretnének passzorgiában részesülni, megnézni, hogy is van ez. Mutassuk hát!
A sorsolás után elolvastam pár véleményt és esélylatolgatást, és kivétel nélkül azt tapasztaltam, hogy ez a párosítás a legkiegyenlítettebb, bárhogy alakul, óriási meglepetés nem tud történni. Talán a legelvakultabb kékszívű drukkerek vérig sértődnek ezen, (ők sem tudják, hogy miért) de egyet kell, hogy értsek.
Nézzük azonban egy picit másképp!
Amikor véglegessé vált a legjobb 8 mezőnye, arra gondoltam, hogyha meg kéne neveznem két csapatot, akik homlokegyenest ellentétes futballt játszanak, az egyik a Benfica, a másik pedig éppen a Chelsea (a Barcelona-t hagyjuk).
Jorge Jesus kívánsága Breitner Úr számára parancs!
Miben ellentétes? A sokpasszos gyors játékunk szembekerül a totális célfutballal. Ez miben merül ki? Rengeteg ívelés, és mindenekelőtt az ellenfél játékának tönkretétele folyamatos rombolással. Miért vannak ők itt? Mert Nápoly zselézett hajú digói (Cannavaro, ne sértődj meg) sokkal többre értékelték a tincseiket, minthogy kifejelgessék a labdákat, és mert kihagytak egy szezonra való ziccert, ami azért ezen a szinten nem fért bele. És végül a célfutball győzedelmeskedett:
Ezen kívül mit érdemes tudni az idei Chelsea-ről?
Követve az idei angol pontvadászatot, nem túlzás kijelenteni, hogy amióta tart az Abramovics-éra, még sosem volt ennyire kilátástalanul ötlettelen a kékek játéka. Érkezett nyáron a Portóval szinte minden lehetséges trófeát megnyerő Villas Boas és azt gondolta, mivel ő a menedzser, bármit megtehet. Ma már a hintaszékben munkanélküliként azon sopánkodik, hogy talán nem kellett volna annyit padoztatni Lampardot és Drogbát.
Aztán kezdetét vette a Di Matteo korszak, mindjárt egy mennybemenetellel a Napoli ellen. De ettől még semmi sem változott, a City és a Tottenham ellen semmi meggyőzőt nem nyújtottak. Ami óriási különbség azonban a két tréner között, hogy az olaszért küzdenek, látszik, hogy a portugál uralkodása alatti lelki szemetesláda szerep amit betöltött, mennyire hasznos lett hirtelen.
Van egy játékos, aki mindenképp külön bekezdést érdemel, ő pedig a zseniális Fernando Torres. A spanyol liverpooliként a 2 évvel ezelőtti Európa-Liga negyeddöntőjében még borsot tört az orrunk alá, de azóta olyan látványosan ível lefelé a pályafutása, hogy Del Bosque már előbb viszi Lengyelországba a sarki fűszerest. Arra gondoltam, hogy 50 millió font vajon hány játékosra lett volna elég azóta, akivel előrébb lennének?? Nézzük meg, hogy dönt el egy derbit a kölyök!
Visszatérve a mérkőzésre, a párharcra, egy dolog fog dönteni. Az angol a világ legerősebb bajnoksága, és valamiben nem vehetjük fel a versenyt a Chelsea-vel, az pedig a fizikális állapot, az erőnlét. Ugyan szombaton rangadót játszottak, de náluk ez a feszített tempó mindennapos. Minden ami futball, mellettünk szól. A kérdés, ez mire lesz elég a futóbolond ívelgető droidok ellen.
Mert ha olyan erősek vagyunk, mint hisszük, akkor ideje megmutatni! Én hiszem, hogy továbbjuthatunk, de ahhoz a Luz-ban győznünk kell, és fontos lenne kapott gól nélkül abszolválni ezt. Srácok, olyan sokat kérek? Mi mindent megteszünk majd a pult mellett, esetleg a fotelból, vagy az ágy szélén ücsörögve, most ti jöttök!
A mérkőzés kedden élőben lesz látható a Digisporton, 20:15-től kedvenc szakértőinkkel!
