Barátom, Jürgen – L. Pap István jegyzete

Amikor megérkezett, amolyan megelőlegezett bizalomként az egyik pub kitette a German breakfast, azaz német reggeli feliratú táblát az Anfield Roadon a portálja elé. Az első sajtótájékoztatója után máris mérhetően népszerűbb volt, mint előtte. Az első idénye végén már Európa-liga-döntőbe kormányozta az elitet évtizede alulról nézegető Liverpool FC hajóját. A mémkészítők stabilan építhetnek rá, minden nyilatkozatát áldják a lapszerkesztők, érzelemtől túlfűtött reakcióival tele a padlás, időnként úgy kell leválasztani a negyedik játékvezetőről, máskor bent szaladgál a pályán, az pedig a legkevesebb, hogy meccs közben kommunikál a mögötte ülő nézőkkel.

A játékosok, a szurkolók és a média is imádja, de ezért tenni kell, és Jürgen Klopp folyamatosan tesz is. Ki tudja, nélküle ismernénk-e Kagava, Götze, Hummels, Lewandowski vagy Gündogan nevét, Dortmundban egyebek mellett őket adta a világfutballnak, többségükön azóta óriási haszonnal adott túl a BVB. Liverpoolban semmivel sem várta jobb anyag, ám két és fél év alatt sikerült a maga képére formálnia az ötszörös BEK-, illetve BL-győztes klubot, amellyel már megjárta az El döntőjét, és első BL-idényében alighanem ismét bejut a fináléba, oda, ahol a Dortmunddal 2013-ban járt.

Az sem kevés, amit a futballszakmában letett az asztalra, de a szőke németért nem elsősorban emiatt rajonganak a honfitársait történelmi okokból mindig gyanakvóan fogadó angolok. Klopp az első, akit szinte kivétel nélkül a szívükbe zártak azok, akik nem valami ellen, hanem valamiért szeretik a futballt, és ma még ők vannak többen. A híres dortmundi Südtribünön bérletes ismerősöm még ma sem heverte ki, hogy 2015-ben elment, Liverpool-rajongó barátom azonban áldja a percet, amikor ugyanazon év őszén a Mersey partjára szerződött.

Egy BL-döntőben már ült a padon, nagyon úgy fest, hogy május 26-án Kijevben erre újból alkalma nyílik. Kell-e mondani, hogy akkor, amikor a Bajnokok Ligájában már csak a krőzusok jutnak a tűz közelébe, ez mekkora tett a Dortmunddal és a Liverpoollal. (Az is tény, hogy a magyar bajnokkal tagadhatatlanul még nagyobb lenne...)

Az orosz és arab befektetők, a követhetetlen eurómilliárdok, az ilyen-olyan új ligák és a mindenhonnan ránk ömlő világfutball forgatagában valódi kuriózum Jürgen Klopp figurája, egy csipetnyi XX. század. Ahogyan a cimborám fogalmazott: lennék a barátja. Nem véletlen, hogy az Anfield Roadon ma már nem az ehetetlen, ám hagyományos angol sausage, hanem a vagány német wurst a menő, az azt kínáló pub már egy a sok közül, hiszen Jürgen Klopp Liverpoolt is meghódította.

És ne legyenek kétségeink: egy hónap múlva Európával is ez a terve.